2012. augusztus 4., szombat

Nem vagy te a legszebb
















Gyulai Pál:

 
Nem vagy te a legszebb
 
Nem vagy te legszebb a világon,
Tán oly szép sem, mint képzelem,
De nékem érted szép az élet,
És boldogság a szerelem.
Mért lennél szebb, mért lennél legszebb?
Hisz akkor nem volnál enyém;
Csak szemed gyúlaszt, arcod bájol,
Csak tégedet szeretlek én.
A szép arc, mint tavasz virága,
Alig virul, hervadni kezd,
Csak egy szépség van, mely sírig tart,
Mit érzésünk másokra fest.

2012. augusztus 2., csütörtök

Kívánom neked...
















Kívánom neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében. Az élet csodáját kívánom neked.

(Pam Brown)

Szalai Krisztina: Hajnal






















 
Szalai Krisztina: Hajnal

Csendes még minden
Lassan megvirrad
Ébred az élet
Odakünn pirkad.
Az ég
oly gyönyörű mély
A fény
kibontja színét
Világos kéken
Kitárul az ég
Tündöklik minden
Nedves még a rét
A tér
kinyitja szemét
Felgyúl
néhány lámpafény
Ébred, ki érez
Fújdogál a szél
Megérint téged
Minden, ami szép
A szív
dúdolja dalát
És halld
megérint talán.

Barnaby: Találj rám...

Barnaby:   
 
Találj rám...
 
Majd ha lelkemben is csendre találok, várni foglak.
Belezúgva szemed íriszének sugarába, mikor minden percben
rád kacsint a pillanat is, időtlenül, némán... és akkor az ott, úgy legyen...
Könnyű lépteidet felszabadultnak, súlytalannak érezd,
s lágy szellőfuvallattal simuljon arcomhoz az illatod.
Leheleted simogasson boldog pírral, és akkor én is az leszek...
Találj rám, hogy én is megtaláljalak.
Szabadságra vágyó lelkemnek vigasza legyél. Időtlenül.
Túl a Varázs- és innen az Üveghegyen...

Lelkembe zárva























Lelkembe zárva

A szerelem, mint az alkony
hirtelen, csendesen érkezett,
elrabolva szívemet.

Édes szavakat sugdosott,
lágyan átölelve ringatott,
hangjával, mint hárfa húrja
csábított, újra meg újra.

Mosolyára kisüt a nap,

szeme őrzi a sugarakat,
gyújtja az izzó szerelmet,
szeress, égeti a testemet.

Érintésedtől gyúlt a szikra.

Ereimben vérem megvadulva
dübörögve, robogva vágtat,
csitítsd testemben a vágyat!

Ölelj szorosan magadhoz,

repíts távoli tópartjára,
vagy hófödte csúcsokhoz
szállva, szívembe zárva.

Hullámzó égő szenvedéllyel,

mikor találkoztunk a fénnyel,
csillagok hada vett körbe,
de elégtek, a vágy tüzébe.

Karod szorosan átölel,

csókod ajkamon csitul el,
Hajnal varázslatos fénye
az alkonyt, álomba idézte.

Szürke bársonyával átkarolva,

hallgattam kérlelő szavára,
így újra vitt az éjszakába.


(agnes)

Mardi Miriam: Szívek csendje



Mardi Miriam: Szívek csendje

Amikor ünneplőbe öltözik a szív
és eljön a nagy örömök kora
vele oson a csend, hogy
magának követelve
némaságot fessen az ajkakra,
mert csak belül szép
tiszta, fényes a gondolat
ha napvilágra szalad
már sosem ugyanaz
"Vigyázz magadra!"
hallik szavunk
míg belül,
"Ne menj még!"
hangzik ugyanúgy
de ha enged a kéz
ne félj
a szív tart még
odabenn

Tudom... Érzem.


Egy hang. Egy szó. Egy kép.
Egy élet. Egy arc. Egy csók.
Egy név. Egy lélek. Egy perc.
Egy nap. Egy év.  Egy kérés.
Egy hely. Egy dal.
Egy éj. Egy érzés.
Ő volt.
Tudtam.
Néztem.
Elégtem.
Ő az.
Tudom.
Érzem.

Dutka Ákos : Örök óta























Dutka Ákos :
Örök óta

Engedd, hogy vékony, reszkető kezemmel
Lebontsam hamvas, illatos hajad.
Ha így ülsz elém, - mintha ezer éve
Sok ezer meghitt, boldogságos éve
Ismerném a szemed, puha válladat.

Száz asszony, kiket őseim szerettek,

Kikért fellobbant mindig ez a vér,
Száz ősöm minden szomorú, szent álma,
Száz ősöm csókot, vágyat osztó párja
Ma mind benned él, Tebenned él.

Együtt jövünk már sok száz emberöltőn,

Száz boldog, száz csókos életen át,
Ismerem a szemed, ismerem a vállad,
Az ajkad, a véred, a lelked, a vágyad:
Örök óta érzem a hajad illatát...

Te vagy...























JeepCKing: 
Te vagy...

Te vagy az ereimben a vér,
te vagy a testemben a kéj…
Te vagy a fülemben a dallam,
te vagy a bőrömön a balzsam…
Te vagy a kezemben az erő,
te vagy a csontomban a velő…
Te vagy az ajkamon a sóhaj
te vagy a hőn áhított óhaj…
Te vagy a szívemben az érzés,
te vagy a lelkemben a féltés…
Te vagy a naptárban a holnap, 

te vagy e versemben a mondat…
 
Te vagy az életben a remény,
te vagy az erkölcsben az erény…
Te vagy a hitben az igazság,
te vagy a búban a vigaszság…
Te vagy a sebekre a gyógyír,
te vagy a mindenkori jó hír…
Te vagy a pillangón a hímpor,
te vagy a szürkében a színfolt…
Te vagy a lágy tavaszi szellő,
te vagy a tengerben a sellő…
Te vagy az ékszerben a gyémánt,
te vagy, akire szívem rég várt…

 
Te vagy a hajnali pirkadat,
te vagy a rám váró virradat…
Te vagy a nő, aki kell nekem,
te egymagad vagy a mindenem!
Te vagy a réteken a virág,
te vagy a föld… és a világ…



Csendes boldogság






















 

Csendes boldogság

„Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval, csak te, csak én, örökké és holtomiglan. Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni. Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni.