Betűkkel szeretünk

Pálinkás Imre:

Betűkkel szeretünk
 

-részlet-

Szavakkal simogatunk,
becézünk,
betűkkel szeretünk,
de
...hiányzik egy lágy érintés,
hiányzik az ölelés...

 

- Szinte alig ismerlek...

- Szinte alig ismerlek, mégis mintha egész életemben itt lettél volna. Mégis miért van az, hogyha valami bánt, azt szeretném, ha te vigasztalnál meg? (...) Miért van az, hogy ilyenkor szeretnélek átölelni téged? Miért vonzódom hozzád? Legalább mondd, hogy te nem. Mondd, hogy te nem érzel ilyet, kérlek.
- Én nem. Nekem te ennél sokkal többet jelentesz.

Gál Éva Emese:Harmónia

Gál Éva Emese
Harmónia


Itt,
ahol a lelkiismeret
önnönmagával méretik,
maradj velem.
Nincs a versemnél szebb szobám,
nincs a szavaknál melegebb karom,
nincs testem, ami hervadjon boldogan.
Higgy nekem,
keress meg magadban,
és ne félj :
zuhanni késő már nekünk,
csekély
elveszíthető életünk,
ameddig bátrabban megcáfolható,
mint ahogy benne létezünk.
Ne törjön hát arcodra kétség,
mikor a tornyok talpra állnak,
mert ha égig érnek is,
csak játékai a magasságnak,
és mi ahhoz se tartozunk.
Virradjon fölénk bármilyen világ,
törvényei meg nem gyalázzák
azt a harmóniát,
amit magunkból alkotunk, kedvesem.


Látod, mennyire szeretlek?
S hogy maradj,
mégsem mondhatom neked,
mert nincs a versnél szebb hazánk,
s benne
szabad az emlékezet.

Álmodj szépet...

Álmodj szépet

virágos rétet

pipacsot vérvöröset

melyet Te is szeretsz

hisz szép az élet

csak szeretni kell

szívből igazán

ha tudnánk mi vár ránk

el sem hinnénk talán

Ne csüggedj

én mindig Veled leszek

nem engedem el a kezed

történhet bármi

csak el ne engedd

Te sem a kezemet!

 (hifimiki)

A lelkem legmélyén...

Fogadom, hogy őrülten szeretlek. Akármilyen leszel is, most és mindörökké. Sosem felejtem el, hogy ez egy életre szóló szerelem. A lelkem legmélyén tudni fogom, hogy jöhet bármi, ami elválaszt minket, mi mindig visszatalálunk egymáshoz.

Egyszerűen mindent szeretett rajta...

Egyszerűen mindent szeretett rajta. Elsősorban egyéniségének azt az oldalát, amelyet előző nap ismert meg. A szenvedélyességét. A gyöngédségét és a sebezhetőségét. Ahogy élvezte az érintéseket, és ahogy viszonozta őket.

(Alison Roberts)

Kérdezd: szeretlek-e?

Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én, hogy
Szeretlek, mert ezt mondhatom;
De oh ne kérdezd: mennyire szeretlek?
Mert én azt magam sem tudom!
Azt tudni csak, hogy mély a tengerszem,
De milyen mély? nem tudja senki sem.

(Petőfi Sándor)

Szenvedélyesen szeretni...

Magát sohase szerették szenvedélyesen. Talán nem is tudja, mit jelent ez a szó. Én se tudnám, ha nem ismerem meg magát. A szenvedély olyan, mint egy pokolgép. Bizonyára mindenkibe be van építve. Nem órára és percre és másodpercre időzítve, hanem egy másik ember megjelenésére beállítva. Eddig nem jött senki, akitől felrobbant volna bennem ez a programozott bomba. Amióta szerethetem magát, tudom, mi a szenvedély. Megláttam, ott volt mellettem, megszédültem, mert éreztem, hogy maga is megszédült tőlem. Magában is felrobbant a szenvedély, mert életében először érezte, hogy szenvedélyesen szeretik. Eddig is szerették, de nem fenntartás nélkül, ahogy én.

(Szilvási Lajos)

"most boldog vagyok"

Mit tudtál rólam? Az, hogy szeretlek, neked korántsem lehetett olyan meglepő, mint nekem. Mikor rájöttem, megijedtem. (...) "Mit fogok elmondani neked?" - törtem a fejemet. (...) Szerettem volna, ha kitalálsz rólam mindent, anélkül, hogy beszélnem kellene, s ugyanakkor, valahol mélyen, rozsdásan, csikorogva már készülődtek bennem a szavak, (...) és féltem, hogy elsírom magam, pedig nem volna semmi értelme, hiszen most boldog vagyok, olyan boldog, mint még soha életemben.

 

(Szabó Magda)

Szeretlek Szerelmem!

Szeretlek, mert anélkül, hogy tudnék róla, ugyanazokat az érzelmeket váltod ki belőlem.