Jelenem vagy

Jelenem  vagy

Csendben nézel rám…
Az a tekintet, úgy felkavar.
Lágyan ívelt ajkad szegletében
Piciny gödör ül…
Mosolyod úgy betakar.

Látom a messzeséged…
Egy erős, szilárd világot.
Szíved rejtelmében
A kivirágzott életemet
Járod.

Nyugodt vagy és békés…
Szemeid között a fény
Határtalan utakat fűz,
Mélységében a szelídség
Kételyeket űz.

Látod, ahogy látlak…
Csókba font percekké
Apad el minden pillanat.
Ma is és holnap is
A jelenem vagy.

(Válóczy Szilvia)

Kéjben

Kéjben

 

Én föléd hajolván
két szemed fényében
látom a féltett vágyat,

Kinyílt ajakkal
ránk csókolt álmokban
érzem az édes szádat.

Bennem lebegve,
Küzdve és keresve
Mámort játszol a kéjben.

Gyengéd szavakkal
lüktető ritmussal
szeretsz a csendes éjben.

 

(Válóczy Szilvia)

Rabod vagyok

Rabod vagyok

Hozzád írtak az égi mítoszok...
Harcolok, bár nem tudok
menekülni.
Igazad úgy vonzz magához,
mint méheket a méz.
Szerelmed, csendjébe vész,
és abba minden gondolatom.
El sosem hagylak,
tudom...


(Válóczy Szilvia)

Az a szerelem

Az a szerelem

Amikor szavak nélkül is hallod,
mit üzen a szív,
amikor csukott szemmel is látod,
a másik hová hív,
amikor fáradt talppal is tudod,
jó úton jársz,
amikor mellette érzed végre,
hogy boldogsággá válsz,
az a szerelem.

(Válóczy Szilvia)

Mindörökké

Mindörökké

Tudom, lelkedben
Mit jelent az érzés,
Mi földön túl szelídség,
Éltető harmónia.
Tudom, hisz érzem...
Szüntelen dobbantja
Meghasadt szívem,
Szerelmed minden vétkem.
Bennem áramló tüzed
Áldva fonódik testem köré,
Szeretlek földi Angyal...
Szeretlek Mindörökké.

(Válóczy Szilvia)

Jószay Magdolna:Mozaik

 

Jószay Magdolna:Mozaik

 

Simogató szél
vigye hozzád az érzést,
hiányzol nekem…

Egy tekintet margójára

Egy tekintet margójára

Olyan, mint a csend. Elhalkult térben szinte lebeg a gondolat. Szemedben új felismerés, a valóság, mely bogaradban ül, s kémleli azt a legnagyobb természetességgel. Érzem, ahogy érzed a végtelent, a nyár fútta, üde csókot, melyet az ajak dob felszabadult vággyal. S ha pillák altatják a kósza perceket, álmok közt jár a tett, s az akarat. Csupán csak parányi ész, mi értheti, mert inkább a szív dobog szüntelen.

 

(Válóczy Szilvia)

Szenvedélyed birodalmában

Szenvedélyed birodalmában

Mikor harmónia selymes érzése kelt odaadó táplálékot éhes ajkaidnak, csábított bűn oltja kiapadhatatlan szomjadat. Ha leszáll a korom éj, s kehellyé változik a látomás, vad táplálékod mézédes lebegéssé változik. Egekbe repít... Még ha szárnyaid nincsenek is, álmokat szít szenvedélyed birodalmában.

(Válóczy Szilvia)

Magányos szíveknek

Válóczy Szilvia:Magányos szíveknek

Ne szomorkodj, az élet elnyűhetetlen szépségei mind ott lapulnak a tenyeredben. Nézd csak meg, amikor egy csepp eső éri puha bőröd, s időtálló barázdáidban hogyan csorog végig az éltető frissesség. És milyen hideg… Szinte beleborzongsz, annyira élvezed, ahogy az apró csoda épp a Te lelked kényezteti. Önmaga szépségében is varázslatos, üdén tiszta, átlátszó, mint az őszinte szív. És a Tiéd. Csak a Tiéd. Ahogyan szívedben az a szerelem is, ami nem hagy el sohasem.

Válóczy Szilvia: A szerelem...

Válóczy Szilvia: A szerelem...

A szerelem édes érzése olykor oly mértéket ölt az emberben, hogy se látni, se hallani nem képes a valóságot. Minden gondolat az elme előtt jár, és minden felszabadult érzés e gondolatok részében gyönyörködik. Az elmélyült szívdobbanás hangosabban játszik, és egyre gyorsabban tör elő, ha az eszme szemmel láttatja e gazdagságot. Szárnyal a képzelet, forró csókokban és meghitt ölelésekben őrzi a szív ritmusa mindazt, mit adományként adhat, s kaphat.

A szerelmes szívnek csoda e világ... Ha esik is, ha fúj is, lelkében ugyanúgy süt a nap. Önzetlenül hisz a jelen és jövő szépségében. A szerelem odaadó, megértő, nem keresi a hibákat, olyannak fogad el, amilyenné a valóság virágai öltöztettek. Őszintén nyújtja karját akkor is, ha az élet nehézségei megtörni kívánnak a sötét kietlenségben. Lángoló tüzet visz otthonokba, kiapadhatatlan mosolyt, vidámságot, szeretetet...

A szerelem, nem álom. Ébren kapott ajándék, mely befogadóvá tesz minden halandót, ha lelke megérett rá. A szerelem egyszerű, nincsenek titkai. Bársonyossá varázsol minden pillanatot, s még a kenyér íze is édesebb a szájban, ha a szívben ott a szerelem. Gyengéddé teszi az időt, féltést sző a szürke hétköznapokba.

A szerelem letörli a bánat könnyeit, begyógyítja a begyógyíthatatlannak hitt sebeket. Lemondó, ha a lét megtörni látszik. A szerelem, két lélek egymásnak tett ajándéka, valóra vált vágyakat, álmokat. Oly tiszta, és nyugalmában is megmásíthatatlan. A szerelem, a valóság egyetlen olyan csodája, mely öröktől örökölt szeretetet hordoz magában.