Carpe diem

Minden pillanat iszonyúan egyetlen.
Feledkezz a pillanatba! Sosem tudhatod előre, melyikben érint meg az örökkévalóság...

A nagy boldogság...

A nagy boldogság nem mindig foglalható szavakba. A beszéd néha elszürkíti az élményt. Mindannyian éltünk már át ilyen pillanatokat. Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor tekintetünk a másik lelkébe mélyed, amikor egyetlen gesztusából megértjük a másikat, amikor egy mosoly vagy egy kinyújtott kéz elmélyíti a közös élményt. Egy csöndes, boldog erdei séta, az együtt látott naplemente, az ébredés egy csodálatos éjszaka után vagy mások társaságában, a lélek szótlan, de annál beszédesebb, az adott pillanatban csakis kettőnk számára érzékelhető megnyilvánulása. Amikor a hallgatást betölti az összetartozás érzése, akkor valami nagyszerű dolog megy végbe két ember között. A lélek tudja, hogy minden rezdülése olyan, mint a másiké, hogy egyformán éreznek, és egyformán látnak. Érzi, hogy elismerték és megértették.

(Pierre Franckh)

Szabó Lőrinc:Tenger

Szabó Lőrinc:Tenger

Egymás alatt s egymás felett
a egymásba nyílva meztelen
omlásban mint ha testtelen
hangok érkeznek süppeteg
s oly földöntúli szerelem
lelkével lüktetik tele
a levegőt, hogy a zene
megszületik a semmiben,

egymás alatt s egymás felett
s egymásba nyílva mindig új
vágyban, mely lankadatlan borul
új s új szomjakkal telített
ölelkezéseikbe, hol
ezer mozdulat egyesűl
s kielégíthetetlenűl
szétválik s újra egybefoly,

egymás alatt s egymás felett
nyitódva és csukódva szent
törvény szerint, mert messze bent,
bent is kitárják testüket,
úgy ringva - úszva kívül és
belül, hogy minden tétova
mozdulatuk csók és csupa
egymáson átbujt ölelés:

hullám alatt s hullám felett
örök - sóváron s meztelen
hullámok úsznak, testtelen
gondolatok, szerelmesek,
forrón, buján, reménytelen,
hullámok végtelen sora,
boldog hullámok a
szerelmes tengeren.

Igazi kincs...

Káprázatos értékeket lehet felhozni olyan emberekből, akikből ki sem néznéd, hogy lényük kincset rejt. Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat.
 

(Paulo Coelho)

Szívből szeretni...

Aki felismeri szívében a szerelmet, annak rohannia kell szeretni! (...) A szerelemből aztán szeretet lesz, ami sokkal hatalmasabb, mert vágytalanul tiszta! Kár, hogy az emberek ezt nem becsülik és nem maradnak együtt. Kár, hogy új vágyakat keresnek, új kielégüléseket! Kár, hogy a szeretet eljövetele helyett az új vágy kívánása jön, és elégedetlenséget, a tisztelet felszámolódását, a ragaszkodás felbomlását hozza magával! Mindezt azért, mert nekünk sohasem elég, ami van! Mindig elégedetlenek vagyunk és elzavarjuk magunk mellől a szépet, egy másik, új szépért.  

(Török-Zselenszky Tamás)

A szíved kell az én szívemért."

"Azt mondtam keveset tudok a szerelemről. ez nem volt igaz. Jó sokat tudok róla. mert láttam hosszú évszázadokon át figyeltem. És csak ettől volt elviselhető, hogy a földet néztem. Az a sok háború. Hazugság. Kín. gyűlölet. El akartam fordulni, hogy ne is lássam többet. De láttam, hogy mennyire tud szeretni az ember. Kutathatod a világűr legtávolabbi zugát is, de nem lelsz ennél gyönyörűbbet. És igen jól tudom, hogy a szerelem feltétlen. de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, váratlan, irányíthatatlan is, és elviselhetetlen. És könnyen összekeverhető a gyűlölettel. És azt akarom ezzel mondani Trisztán, hogy azt hiszem szeretlek. Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban. Mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd. És hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit, nem kell ajándék, vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért."

(Csillagpor c. film)

"A szív felismeri a párját...

"A szív felismeri a párját, mert egy táncot járnak,
a tekintet visszatükrözi az érzést, mert ugyanaz a szerelem lobog bennük.
A test megremeg, mikor végtelen gyengédséggel érinti a szerető kéz,
az értelem megszűnik, mikor egy birtokló száj elvenni s odaadni mindent kész."

Szavak nélkül...

Hiszek a pillanat erejében. Hiszek az őszinte tekintetben,
egy apró érintésben, egy ölelésben, a simogatásban,
a csend mondanivalójában.
Nem gondolom, hogy mindig mindent ki kell mondani.
A szavak sokszor torzítanak, leplezik a valóságot.
Nézz a szemembe és maradj csendben.
Nem fordítom el a tekintetem és nem szólalok meg.
Ha igazán látsz, ha engem látsz, ebben a pillanatban
megtudhattál rólam mindent, Szavak nélkül..
Csak egy esőcsepp vagyok a végtelenben.


(Ron Cristian)

Szívhez szól...

A szerelemről most azt gondolom: - Hogy mihelyt az ember a bensőségnek, meghittségnek eddig a stádiumáig jutott el... mihelyt valakivel úgy tud beszélni, mintha saját magával beszélne... nem is mintha saját anyjával volna együtt, hanem anyjáról képzelt ideáljával... - szóval lélek és lélek között semmi idegenség, semmi akadály, hamisság, alakoskodás... mikor nincs szükség ravaszkodásra: - mert szív szívhez szól... szívtől szívig egyenes az út: ez éppen, a legtisztább szerelem!

(Füst Milán)

Tükörkép...

Az elképzelésed szerint a szerelemben a szerelmesek feloldódnak egymásban. Igen, vannak pillanatok, amikor feloldódsz - de épp ez a szépsége az életnek és minden létező dolognak: hogy amikor a szerelmesek egymásba olvadnak, ugyanezekben a pillanatokban nagyon tudatossá, nagyon éberré is válnak. Ez a feloldódás nem a részeg ember feloldódása, ez nem egy öntudatlan feloldódás. Ez nagy tudatossággal, éber tudattal jár együtt. Egyrészről felolvadnak - másrészről pedig első ízben bepillantást kapnak egyedüllétük végtelen szépségébe. Mindig a másik határozza meg őket, az egyedüllétüket, és ők határozzák meg a másikat. És ezért hálásak egymásnak. A másiknak köszönhetik, hogy megláthatták saját magukat, eredeti arcukat; a másikból egy tükör lett, mely őket tükrözi vissza. Két szerelmes mindig tükör egymás számára. A szerelem eredeti arcod tudatára ébreszt.
 

(Osho)