A lélek csendje...

Pilinszky János:Hiábavaló volt?

(részlet)

"…ne keseredjünk el, ha szavunk bárkinél is süket fülekre talál. 
Különös dolog a lélek, és az emberi lélek csendje. Sokszor esztendők is eltelhetnek, 
míg ez vagy az az elvetett mag megfogan benne.
…ne higgyük, hogy tetteinknek és szavainknak hatása tüstént és várakozásainknak megfelelően jelentkezik. Bűneinknél ez még nem is volna baj, de sajnos fokozottan így van ez, a jó cselekedetek esetében. De ami késik, nem múlik. S akinek van türelme a jóságra, az meg is fogja érni, s föl is fogja ismerni gyümölcsét. "

 

Hogyan kell változni?

Hogyan kell változni?

Először vágyni kell rá. Akár a csókra, a testi szerelemre. Azt sem vallja be először magának az ember. Szinte félve gondol rá, "mi lenne ha", ám meglehetősen gyakran. Mind gyakrabban. Álmodozik róla, tervezget... Tüzes képeket lát. Fájjon rá a fogad, és akkor megváltozol. A szüntelen változásban örök fiatal maradsz. Majd meglátod. Csak ne siesd el. Akik ismerik a csók titkát, tudják, hogy igen fontos, talán a legfontosabb benne a tempó. A lassú szívverés. A változás - az élet - a természete a szerelemhez hasonlít. Nem a szenvedélyhez, hanem a szerelemhez, mely alaposan vizsgálja tárgyát és önmagát is, mielőtt nyilatkozna. A szerető éppúgy retteg a tévedéstől, mint a visszautasítástól. Semmiképp sem szeretné a szerelmet elriasztani, óvakodik szerelme tárgyát megsérteni valamivel, és ezzel önmagát a kezdet kezdetén elvágni attól, amire a világon a legjobban vágyakozik. Kívánkoznod kell a változás után, hogy megvalósuljon.
De tudd, hogy mit akarsz.
Tehát előbb nézz szembe önmagaddal .


(Kornis Mihály)

Fodor Ákos: Arcképcsarnok

 

Fodor Ákos: Arcképcsarnok

Van egy arc,
amit csak önmagunkat elképzelve látunk
- lehet, hogy ez az igazi.

És van annyi arcunk,
ahányan csak ránk néznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
hogy ezekben akad néhány közös vonás
- lehet. Akkor ez a valóság.

Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villám-
gyorsan alakuló, képlékeny látvány:
múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék
- efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.

És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmulandóbb. A legérvényesebb.

Végtelen szerelem

Néhány szál virág a lelkednek, ...

Lovas Éva
Néhány szál virág a lelkednek, ...

...Hogy szépség járja át,
Mert a virágok mosolya,
Beragyogja lelked falát.
Oly tiszták e virágok
S mind oly fájdalmasan szép,
Mint nyári égbolt zenitjén,
az azúrszínű ég.
A fáradt test csak földi árnyék,
S néha, ha a Fény teheti,
Az égről leereszkedik Hozzád,
Hogy körbefonják szívedet
A szeretet fénysugár-erei.

Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítanám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!

Tavasz nélküled

Gámentzy Eduárd: Tavasz nélküled

 

Friss hajnali ébredés,
Puha szellőrezdülés,
Virágillat, madár ének,
Téged köszönt,… téged éltet!
Minden hangja érted szól!
- Azért hallod… valahol?

Tavaszi dal

Tavaszi dal

Ünneplőbe öltöztetem a lelkem,
hajamba virágot fonok,
kristály vizével töltöm meg a korsót,
tenyeremben madárkát hozok,

öleljenek körül a hangok,
mint csengő harangok...

Ujjaimmal végigsimítom arcod,
szívedbe jelet karcolok,
és csók-pecséttel zárom le az ajkad,
hogy rám gondolj, amikor hallgatod!

 

(Ametist)

 

A pillanat

A Pillanat...

Most ne szólj, csak feküdjünk
így, mozdulatlanul a fűben, a
szavakon túl is van világ -
érzed a rétek illatát? fejünk
fölött a fák lebegő, üde zöld
sátra nyit ablakot az égre,
most csak kezed simuljon az
enyémbe, hallgasd lüktető
dallamát - ne szólj...
a hang megtöri a varázst, a
szívek templomában most
halk suttogássá csendesül a
lélek - én a ki nem mondott
szavakból is értek, aludj csak,
vigyázok reád...

(Ametist)

Forever...