A vágy csendje..

Már régóta szeretlek.
Még nem ismertelek, de már akkor is szerettelek.
Léteztél a sejtjeimben és üzentél nekem, üzentél, hogy merre keresselek, üzentél nekem, amikor hegytetőn állva a szél üvöltését hallgattam.
A te szavadat hallottam apró ízeltlábúak neszezésében, amikor behunyt szemmel feküdtem a fűben és vártalak.
Nem tudtam, hogy létezel, csak azt tudtam, hogy szeretni akarlak, azt tudtam,
hogy kereslek, hogy várlak anélkül, hogy biztosan tudnám, megérkezel.
Már tudom, hogy te is vártál rám, vártál, anélkül, hogy tudtad volna, megérkezem.
Talán csendben hallgattad te is a fű növését, csodáltad zöldjét, és fájt neked is a csend. Megéreztem a fájdalmadat s te megérezted az enyémet.
Megéreztük egymás csendjét.
A vágy csendjét.

(dióhéj) 

Calling

...maga a boldogság

"Belesajdult a szívem, és végre nem a rossz fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen kristályosodását, azt a szent pillanatot, ami néha, egy pillantásra, egy érintésre lecsap, hogy igen, szeretem ezt az embert, ezt tudtam, de hogy ennyire nagyon szeressem... maga a boldogság. A tiszta szerelem, ami elűzi a rettegést, a kételyt, a borzalmakat. Meleg, tavaszi szellőként cirógatta végig a testem, az élet szikráját csiholta fel bennem."  

( Laurell Kaye Hamilton)

Érzéki ébredés

A monoton szürkeség szelíd napsugara
Lettél. És minden reggel, mikor kelnék
Végig villansz rajtam.

Míg a reggeli álmos könnyben fürösztöd
Ajkam, én, hogy minden szavad halljam
Csendet sóhajtok érted.

Lassan fölém hajolva, szelíden csókod
Kéred. De e lágy csókban felforr a véred,
Hogy bőröm perzselje.

Két karom útra kel, lelkedet szellőként
Átölelje, édes szerelmünk lángoló ereje
Töltsön meg áhítattal.

Ölelkező vágyaink, míg nászba kezdnek
Álmainkkal, nem vívunk árnyainkkal,
Nem kételkedünk.

A szenvedélytől izzik, vágytól lüktető
Lelkünk, remegve táncol lángoló testünk
Egymásban elmerülve.

Halkan sóhajt már a lélek, nyugodtan,
Csendesedve, álmos könnyben fürösztve
Csókolom ajkad.

A monoton szürkeség szelíd holdsugara
Lettél. És minden este, mikor elaludnék
Végig villansz rajtam.

(Vaskó Ilona)

Néha...

Néha azt hiszem,
hogy itt vagy velem
s ha becsukom szemem,
látlak is mellettem, 
Kedvesem.

Ha akarom, érinthetlek
ha akarom, fogom kezed
s hallom lélegzeted
ha becsukom szemem,
látom szép szemed
s érzem illatod
mosolyod
mert itt vagy velem,
ha becsukom a szemem...

Ha akarom... akarom!
látlak
egyre halványabban
egyre csendesebben
egyre fájdalmasabban

... várjunk, míg időnk betelik
aludjunk, Kedves, csendesen
s őrizzük egymás álmait...

(Őri István)

Érzem a szívedet...

Érzem a szívedet a szívemen, ahogy odabújok, érzem, ahogy beszélgetnek, kiegészítik egymás mondatát… amikor az egyik dobban a másik hallgatja és mikor a másik csendesedik, az egyik szerenádot ad neki lüktetéséből… arcom a válladba fúrom, és számolom a sóhajaidat, érzem az illatodat, a simogatásodat a hátamon… és én csak kapaszkodom beléd, annyira szükségem van Rád!

Megérintettél...

Megérintettél,

s én úgy éreztem, ezer éve már,
mióta ujjaidban játszik testemen
a simogatás.
Eltűnt a világ.
Csupán simító kezed volt az élet,
mely bőrömön éledt tiszavirággá
és elenyészett. Fésülted hajam,
Tízfogú eleven fésű borzolt,
s én előre álmodtam a csodát,
ahogy szád csókol.
Eggyé öleltél.
A lét csupán elömlő vágy, forróság,
hogy lebegjen testem, meghazudtolva
a tömegvonzást. 

(Helen Bereg)

Hogy mondjam el?

Hogy mondjam el, hogy vágyam mit jelent?
Megsúgnám, de vallani félek,
mert nem érzem még szerelmedet,
csak balgán, makacsul remélek.

Hogy mondjam el, hogy szeretni akarlak,
oly tisztán, miként az angyalok?
Álmomban olyan gyakran karollak…
és annyira jó, hogy veled vagyok!

Hogy mondjam el, hogy senki másban
még mindet együtt nem találtam:
vonzó embert, társat a magányban,
s barátot, akire mindig vártam…

Hogy mondjam el, hisz nincsenek szavak
megsúgni, ami itt bent úgy éget.
Nézz rám, kedves! Szemeim vallanak:
elárulják, mint szeretlek téged.
 
(Harcos Katalin)

Ez a legszebb érzés a világon...

Nem tudni honnan jön ez az érzés, egyszer csak megérinti az embert.
Gyors villanással toppan be életünkbe. Meglátunk vagy csak megismerünk valakit, 

Ki hirtelen az életünk egyedi csodája lesz. Ő lesz a legfontosabb számunkra, 
szemünk elhomályosul és elkezdjük csodálni, imádni. 
Ráérzünk ha elmegy, ha éppen jön, ha csak szüksége van támogatásunkra.
Ez a legszebb érzés a világon, talán a legcsodálatosabb is egyben, 
mindent adni úgy, hogy közben nem kérünk semmit cserébe.

Bitter Sweet