Apró vallomás

Ha nem láthatnálak,
mégis ismernélek,
nem kellene szólnod,
csak megérintenélek.

Lehetsz messze tőlem,
ha nem szólsz is, meghallak,
sok éve már annak, hogy
szívembe zártalak.

(Magdileona)

Veled...

Csendes napok álmodása
vált valóra,
méz ízű bor nem édesebb,
mint szerelmed édes csókja.

Érzem véred tomboló
lüktetését,
testem szemérmes szelídség,
hordozza titkok üzenetét.

Szemed mosolyában fürdök
epekedve,
testem takarnám, lázasan
meg-megremegve.

Titkok tudója, előtted
félénken állok,
s gyengéd ölelésedben
semmivé válok.

(Szakáli Anna)

Wicked Game

Mert...

Mert úgy szeretsz, ahogy szeretem,

mert nem fáradsz sosem ölelni,

mert nem tudok veled betelni,

mert te vagy maga a szerelem,

mert minden rezgésed figyelem,

mert nem tudok másra figyelni,

mert kezdem magam irigyelni :

mert velem vagy jól és csak velem, –

mert küzd bennem gőg és félelem :

mert aki jön, el is tud menni,

mert nem lehet mindig csak nyerni,

mert a vesztesnek nincs kegyelem, –

alig merem megismételni,

hogy úgy szeretsz, ahogy szeretem.

(Jatzkó Béla)

Eszembe jutott

Most az jutott eszembe, hogy a télen

még mondani akartam valamit.

Talán csak azt, hogy ne félj

egy napon, meglásd

mégis csak kitavaszodik.

S még az jutott eszembe most

szívem, hogy egymásnak

mi tán sosem hazudtunk

csupán egyikünk sem tudott soha

bár egyetlenegy olyan igazságot

ami az lett volna a másiknak is.

Most pedig az jutott eszembe, drágám,

hogy egy verset készültem írni néked

— mióta már! — de valamiképp mindig elmaradt.

Igen, verset készültem írni arról,

hogy — bármi történt is — tudod a végén

tudod a dolgok végén egy napon

(majd ott a fontoskodó gyászmenetben)

mégis csupán ketten leszünk

akik pontosan fogjuk tudni, hogy ki is,

hogy tulajdonképp ki is volt a másik?

S még az: ha van úgy,

hogy nem te vagy az eszembe

olyankor én már semmire sem gondolok.
 

(Simonyi Imre)

Szívemben élsz

Szótlan gyermeki vágy nem enged el,
Árnyék száll éjben, halkan megszólít
Lüktető szavad, szívem veri dallamát.
Nem várok semmit, mégis megállok
Szemedben keresem ébredő vágyat

Gyengéd pillanat kerít hatalmába,
Megláttalak, kezed kezemhez ért
Lopott perceket nem számolom
Vágyak vulkánja egyre kísért,
Most is szívemben élsz!

Tavaszi rét tarka virágát hoztad,
Szótlanul jöttél féltőn megöleltél,
Sóhajod, ölelő karod szép emlék,
Mosolyod igéz, pillantásod keres,
Megérintetted szívemet!

Halld meg a hangom, lelkünk összeér,
Hunyd le szemed, fogd a kezem
Engedd, egy perc csak az élet,
már hozzám tartozol,
Szeress, szerethesselek!

(Zsigai Klára)

Ha akarod!

Ha akarod, most veled álmodok,
Szavaimmal megnyugtatlak,
Ami fájt,már soha ne fájjon.


Ha akarod, most elvarázsollak,
Koronaként kúszó fényben,
Testemmel lelked melegítem.


Ha akarod, karomba ringatlak,
Szívemhez hajtom fejedet,
Érezhessem lüktető sejtjeidet.


Ha akarod, szótlanul nézlek,
Gondokat távol, messze tartom,
Lágy szellőből szivárvánnyá válok.


Ha akarod, őrzöm féltett álmod,
Napsugár szirmokkal melegítelek,
Ha meglátsz, szemed káprázzon.


Ha akarod, karom feléd nyújtom,
Szívem fényét szórja mindörökké,
Ha nem bánod féltett Kincsem.

(Zsigai Klára)

Álom

Maradj, és szeress, úgy, mint régen
Zárj a két karodba, ölelj, csókolj
Vigyél el oda, ahol még nem jártunk
És mesélj, mesélj, fürkészem szavad.

Ringass álomba, mint régen és
Simogatva ébressz fel, ha alszom
Vigyázz rám, figyelj, én követlek
Csak szeress, szeress, nagyon szeress!

(Hermann Hesse)

Életre élet jön

Ami volt, a tiéd, most mégis új útra térsz,
Egy illat, egy kép, gyerekkort idéz, mögötted ott lapul sok tévedés
ami volt, az enyém, ha nézlek téged, erőt ad még
fordulj a sötétből a napfény felé, induljunk együtt a jövőnk elé.

Ha életre élet jön, vállalni kell, ha eljöttél hozzám, ne menj többé el
az érzés, ha igaz, együtt a jó,
téged szeretni jó, téged szeretni jó.

Volt még, ki veled élt, a megszokás hatalma végig kísért,
Hullám sodort hozzám, többé ne félj,
széthullott szavakból egy dal összeért.

Ha életre élet jön, vállalni kell, ha eljöttél hozzám, ne menj többé el
az érzés, ha igaz, együtt a jó,
téged szeretni jó, téged szeretni jó.

Ha életre élet jön, vállalni kell, ha velem álmodtál, hát velem kelj fel,
annyi év elmúlt, s én vártam reád,
megtaláltál engem, ne menj tovább.

Ne menj tovább.

(Szulák Andrea-Benkő Péter)

Szerelem utolsó vérig