Kökény Attila, Zséda - Csókolj Még Egyszer

A szerelem születése valóban mágikus pillanat...

 

"...A férfi és nő szerelmes összecsapódásának nagy pillanatában minden más lényegtelen lesz. (...)

...vége az én - érzet biztonságának, a racionális megfontolásnak, vége minden társadalmi elvárásnak, a vallásos parancsnak, érdeknek, fölülírunk minden morált, mivel a szerelemnek saját morálja és saját vallása van.

 

Az élmény azonban még, akkor is, ha villámcsapásként érkezik, hagy annyi időt, hogy magunk döntsünk a sorsunk felett.

 

Megírva nincs semmi! Legfeljebb a találkozás. Az sem biztos, lehet hogy megidéztük. De innen már, te írod tovább az életedet!

 

A szerelem Angyalának végtelen hatalma van, de láncokat nem tesz senkire. Meghagyja a férfinak és a nőnek, hogy maga döntsön, a saját szabad akaratából: belemegy - e ebbe a drámába, vagy sem.

 

Azt kéri az Angyal: dönts!

Bármit döntesz, elfogadom. De visszaút nincsen.

 

Félszívvel, kiskapuk nyitva hagyásával nem lehet szerelmesnek lenni...

 

Nem ismeri magát az, aki azt hiszi, hogy a szerelemben egy olyan hatalom játszik az emberrel, amivel szemben tehetetlen.

A beleegyezésem nélkül semmi nem történhet velem.

Ez a Szerelemvallás nagy tanítása.

 

Az emberben Isten lelke van, aki mindig szól, legfeljebb nem hallgatok rá.

Ezt megtehetem - de a Hang szól.

Szabad vagy, dönts! ...

 

A szerelem születése valóban mágikus pillanat, de semmiféle varázslat nem történhet velünk, amihez nem adjuk a beleegyezésünket. Amit magunk nem akarunk.

"Úgy döntöttem, hogy beleesek..."

 

(Müller Péter:

Vallomás a szerelemről)

Miért szeretlek?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miért szeretlek?

 

Ne kérdezd tőlem, hogy miért szeretlek!

Tudod, a válasz szívemből fakad.

A szép dolgok, egy forrásból erednek,

s vezetnek szépen, ha rábízod magad.

 

Dolgom van veled. Ezért rád találtam.

Lelkemnek Te vagy a jobbik fele.

Teljessé, jóvá, csak általad váltam,

így íródtál a szívembe bele…

 

Ne kérdezd hát, hogy miért is szeretlek.

Nem mondom el! Maradjon csak titok!

Olyan csoda, amin ha elmerengek,

újra és újra, csak hozzád jutok.

 

(Aranyosi Ervin)

 

Neked...

Neked...

 

"A szemed a nap, a hold és a csillagok mennyei balettjét tartja,

Mégis csak mosolyogsz, amikor azt vallom, hogy te vagy az univerzum.

Azt mondod, túlzok, amikor azt állítom, hogy a lelkedben történt robbanás teremtett minket...

 

Nem két csillaggal keresztezett szív vagyunk, akik az égi óvodában születtünk?

Nem a lelkedben fedeztem fel magam?

A régi én szupernóvaként pusztult el, gázt és port hagyva maga után.

Ugyanabban az óvodában újjászülettél szíved ködeiben...

 

Noha csillagok keresztezésére szántak bennünket, két párhuzamos út soha nem találkozott egymással,

Ez nem változtat azon a tényen, hogy te vagy az univerzum, ahol örökké lakni fogok.

Te vagy az anyaméh, ahol én lettem...

 

Haldokló csillag voltam, aki lassan szétesett a sötétben, láthatatlan és nem törődött.

Értelmet adtál a szerelemnek, amikor ez egy olyan szó volt, amelyet megvetettem...

 

Megvolt az okunk, hogy miért nem találkoztunk, útjaink a kezdetektől elváltak.

Mégis, sétáltunk együtt egy darabig, és erre érdemes emlékezni...

 

Utolsó leheletemig csillag leszek, amely a ködben születik, az univerzum része.

Örökké a te szemeden keresztül fogok nézni, ahol te és én egyetlen vászonra vésve maradunk...

 

Tudod, soha nincs szeretettel festett vászon, csak te és én.

De a te szemedben mindig látni fogom a szerelem születését a ködökben, egy csillagóvodában..."

 

 

Arijit Misra szerző verse

Rendkívüli Szerelem

A csoda már ott van. Te csak a szíveddel kell, hogy meglásd...

 

- Hol találom, Ég? Hol rejtőzik a csoda, amit keresek?

- A csoda nem egy hely, amit keresned kell. Itt van mindenhol körülötted. A kérdés inkább az, hogy képes vagy-e észrevenni.

 

- De hol van? A mindennapok olyan szürkének tűnnek. Hol a fény, ahol a csodát megtalálhatom?

 

-Nézd meg a napot, ahogy felkel, a fák, ahogy a szélben hajladoznak. Ott van, a természet minden apró mozdulatában. A csoda nem kívül, hanem benned van – amikor képes vagy rálátni a világ szépségére, akkor találkozol vele.

 

- De mi van, ha eltévesztem, ha nem látom meg?

 

- Ne aggódj, az élet csodája ott lesz, amikor a legkevésbé várod. A szívednek elég, ha nyitott, a szemeknek pedig elég, ha hajlandóak meglátni.

 

- Tehát a csoda ott van, ahol most vagyok, a jelenben? Nem kell hozzá semmi extra?

 

- Pontosan. A csoda nem az, hogy valami nagyot teszel, hanem az, hogy minden pillanatban ott vagy, teljes lényeddel. Amikor a szíved tiszta, és az életed minden mozzanata része lesz annak, amit keresel, akkor találod meg.

 

- Tehát a csoda az, hogy észreveszem azt, ami már itt van?

 

- Igen. A csoda már ott van. Te csak a szíveddel kell, hogy meglásd.

 

Lupás Adrienn

Sohonyai Attila :Mert

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sohonyai Attila

Mert

 

Hogy miért teszem mindennap szüntelen,

nem tudom.

Talán nem ez a fontossága,

úgy vélem.

 

Hogy miért nem keresek mentségeket,

s kibúvókat?

Egyszerűen, mert nem kell,

s ez így természetes.

 

Hogy miért nem zavarodok bele a kételybe?

Mert bízok, s erős az akaratom,

hisz e nélkül minden elveszne.

 

S mert egyébként mindennek a rengeteg

kérdésnek semmi értelme.

Hogy miért?

Mert szeretlek. Csak…szeretlek.

 

Az igaz szerelem akkor bukkan elő...

 

A szerelem bizony döntés kérdése is. Mert nem beszélhetünk mély érzelmekről a rózsaszín köd kellős közepén. Az igaz szerelem akkor bukkan elő, amikor a másik izzadt, fáradt, amikor beteg, amikor gyenge és a padlón hever, amikor a legrosszabb pillanatában is képes vagy úgy nézni rá, hogy Ő az egyetlen. Amikor mindegy ki toppanna az életedbe, mert tudod, ott már nincs szabad hely. És nem a gyerekek, a közös ház és hitel miatt, hanem mert elképzelhetetlen. Amikor a legnagyobb vita közepén, a leghatalmasabb ajtócsapkodás közepette is tudod, hogy mindjárt ismét rendben lesz a világ, a tiétek, mert annyira erős a kapocs, a kötelék, hogy nincs két sors, mert az egybeforrt. És amikor majd elszállnak az évek és ismered már minden mozdulatát, minden apró hazugságát, a léptei zaját és ránézve még mindig a biztonság érzése jár át, na ez a szerelem. Minden más még tanulás.

 

(Todorovits Rea)

Mindig te és én leszünk, ma, holnap és mindörökké.

 

A megfelelő ember sosem fog megunni. Nem adják fel, ha nehéz napok vannak, és te sem. Nem számít, mennyi kihívást vet az élet az utunkba, mi mindig mi leszünk.

Néha sima lesz az út, erőfeszítés nélkül áradó nevetéssel és fénnyel teli nappalokkal. Máskor lesznek árnyékok, kényelmetlen csendek, akadályok, amik próbára tesznek minket. De még azokban a pillanatokban is tudom, hogy megtaláljuk a módját, hogy kitartsunk.

Mert amink van, az nem a tökéletességre épül, hanem arra, hogy továbbra is egymást válasszuk - még akkor is, ha a dolgok nem ideálisak. Megértés vagyunk, erő vagyunk, és legfőképpen szeretet vagyunk: szerelem, mely nem törik meg a viharban, hanem megtanul táncolni az esőben.

Tehát nem számít, hogy mi történik - nem számít, hogy a világ hogyan próbál megváltoztatni vagy szétválasztani minket - én mindig itt leszek, és hiszek bennünk. Mert mindig te és én leszünk, ma, holnap és mindörökké.

Boda János: Érzékek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Boda János: Érzékek

 

A kezem lassan a bőrödhöz ér,

és felizzó testeden életre kél.

Érzékei lágyan elenyésznek,

mint lenyugvó szemeden érző remegések.

 

Átölel hangodnak lüktető sóhaja,

ajkad csókomnak végső oldata.

Elomló hajadba arcomat temetem,

illata elkísér és körüllengi életem.

 

A lepedő testednek puha vászon,

szétfolyt tintaként terül szét az ágyon.

Magába zár és körülölel,

a holdfény arcodra álmot lehel.

 

Vékony bőröd, mint hófehér selyem,

minden érintéssel gyógyítja sebem.

Benned az álmaim eggyé válnak,

és visszanézve újra rám találnak.