Égben íródott szerelem

Kötődési minta, kémia, kompatibilitás

 

Kötődési minta, kémia, kompatibilitás

 

Mi alapján alakul ki vonzalom két ember között, és hogyan lesz belőle működőképes párkapcsolat? Az első, elengedhetetlen összetevő szerintem a kémia, vagyis az a hormonális-energetikai összerezgés, ami alapján két ember érdekesnek és vonzónak találja egymást, annak ellenére, hogy még nem ismerik a másikat. A kémia nem fogja előre meghatározni a kapcsolat minőségét, de ha hiányzik, akkor bajos vagy erőltetett lesz az ismerkedés és az intimitás kialakulása. Amikor elkezditek jobban megismerni egymást, akkor kezd nagyobb szerepe lenni a sémakémiának, amit a traumák kompatibilitásának is szoktak tekinteni. A valóság az, hogy a legtöbb ember sérült és rendelkezik gyógyulatlan traumákkal. Így ne akarjuk azt elképzelni, hogy csak két, tökéletesen gyógyult embernek van esélye boldog párkapcsolatra. A traumáknak azért valahogy meg kell férniük egymással, és persze az sem árt, ha mindketten dolgoztok magatokon, mert akkor tudtok egymás mellett gyógyulni, és megérkezni a gyógyult kapcsolatba. A kötődési minták esetében is ez a cél. A szorongó, elkerülő vagy ambivalens kötődési minták sokféle módon tudnak összekapcsolódni, de csak akkor van esély arra, hogy mindketten megérkezzetek a biztonságos kötődésbe, ha dolgoztok a traumáitokon és a személyiségeteken. A kompatibilitás pedig egy olyan dolog szerintem, amely mindezeket a szinteket áthatja: a kémiában és a kötődési mintákban is megjelenik, de még két gyógyult, biztonságosan kötődő ember is csak akkor fogja hosszú távon érezni a szerelmet és a vibrációt a kapcsolatban, ha van közöttük pszichológiai, energetikai, lelki kompatibilitás, és ez a kompatibilitás nem feltétlenül lesz meg mindenkivel.

 

(Gauranga) 

Nekünk találkozni kellett

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nekünk találkozni kellett

 

Nézlek téged, amikor olvasol.

Elgondolkodom az elmúltakon.

Amikor megismertelek az olyan jó volt!

Emlékszel, beszélgettünk sokáig ott a padon.

 

Lassan kitártuk egymás előtt a szívünket.

És észrevettük milyen egyformák is vagyunk.

Mint a tengerben a vízcsepp épp olyanok.

Nekünk találkozni kellett akkor.

 

És most nézlek hosszú percek óta.

Betelni veled ma sem tudok.

Olyan könnyű a lelkem mióta ismerlek.

Szeretlek nagyon, nagyon!

 

Nekünk találkozni kellett, ezt jól tudom.

Egymás nélkül már élni se tudnánk.

Szívünk és lelkünk is összefonódott.

A boldogság eljött hozzánk.

 

És most nézlek, hosszú percek óta.

Lelkemben pillangók repkednek.

Megsimogatom a kezed és te rám mosolyogsz.

A szerelem szavak nélkül is élhet.

 

2020. március 17.

Én a lelkemmel szeretek. Ami halhatatlan...

 

"Nem a szívemmel szeretek, és nem is a tudatommal.

A szív megállhat, a tudat felejthet.

Én a lelkemmel szeretek.

Ami halhatatlan, és sohasem felejt."

 

Rumi

Ami össze van kötve, azt sem idő, sem félelem nem szakíthatja el...

 

Amikor a nő meglátja a férfit, nincs benne kétség. Azonnal tudja, hogy ő az. A szemeiben ott a múlt, a jelen és a jövő. Az érzés elementáris, a felismerés villámcsapásként éri – hiszen már ezerszer szerette őt más életekben, más időkben.

 

De a férfi megijed. Valamit ő is érez, mélyen, a szíve legmélyén. De az ismeretlen fájdalmasan ismerős, és ez megrémíti. Nem így tervezi, nem így képzeli el a szerelmet. Egyik pillanatban minden összeáll, a másikban hirtelen túl sok lesz. A fény, ami a nőből árad, vakító – és ő még nem biztos benne, hogy készen áll ekkora igazságra.

 

„Kérlek, ne menekülj! Nem látod, hogy én vagyok az?”– kiáltja a nő némán, a lelkével.

 

De az ikerlángok útja sosem egyenes. A felismerés pillanatában az egyik fut, a másik vár. Az egyik fél kapaszkodik, a másik eltaszítja – mert az igaz szerelem nem csak édes, hanem kihívás is. Meg kell érni rá.

 

De a sors nem hibázik. Ami össze van kötve, azt sem idő, sem félelem nem szakíthatja el. Mert ahogy a lélek felismer, a test is követni fogja. A kérdés nem az, hogy megtörténik-e… hanem hogy mikor.

 

 Mert az igazi szerelem elől nem lehet elmenekülni. 

 

Ági

Az alkotó párok emelik egymást...

 

... A kapcsolatok többsége azért hal meg mert a felek kiégetik, lehúzzák egymást, majd elveszítenek mindent, mert eleve nem is tudtak építeni. Mert nem azt választották, aki az isteni párjuk, mert féltek, mert kételkedtek és a végén a pokolba zuhantak.

 

A kérdésekre nagyon egyszerű a válasz. Az emberek többsége rossz emberrel él, pedig meggyőződésem, hogy mindenkinek odateszik. Megtörténnek ezek a találkozások, de jön az ész, a kombinálás, a mi szolgálná leginkább az érdekeimet és a látszólag könnyebbet választják. Pedig a könnyebb mindig összeomlik. Minden összeomlik, amit nem két olyan lélek alkot közösen, akik értik, érzik egymás lelkét. Az alkotó párok lesznek viszont azok, akik birodalmat teremtenek, jólétet, családi boldogságot és ezt adják tovább.

 

A tétel nagyon egyszerű. Ha amellett vagy, aki a tiéd, mennek a dolgaid, bejönnek a lehetőségek, a nehézségeket is megoldjátok, nem kerestek szeretőt, nem ég ki a szenvedély, nem múlik el. Az alkotó párok emelik egymást és a környezetüket. Összefognak és szárnyalnak. Ott megszűnik mind az, ami addig nehezítette az életed, mert olyan erők szabadulnak fel az összekapcsolódásotoktól, amelyek addig soha sem voltak. Miért? Egyszerűen azért, mert mertél nem a félelmeid szerint dönteni.

 

(Barna Berni)

Gyönyörű dolgok várnak ránk...

 

Mélyen legbelül valami azt súgja, hogy minden rendben lesz. Hogy az utak görbék, de az érkezés biztos.

Gyönyörű dolgok várnak ránk, ha csak hiszünk benne.

És én elhiszem!

Azért élek, hogy elhiggyem.

És hiszem, hogy nem a kövek számítanak, amiket útközben találok, hanem a virágok, amiket magammal viszek. A szívben...

 

(Monalisa Macedó)

A hála által minden nap ajándékká válik...

 

A hála ereje – miként fiatalítja a lelket és a testet 

A hála olyan, mint egy belső elixír: kisimítja a lelket, megnyugtatja a szívet, és a testünk is hálás lesz érte.

A hála az ember egyik legősibb és legtermészetesebb érzése. Amikor kimondjuk, hogy „köszönöm”, valójában sokkal többet teszünk, mint pusztán egy udvarias szót használunk. A hála megnyitja a szívet, megváltoztatja a gondolatokat, és olyan belső erőket mozgat meg, amelyek képesek fiatalítani a lelket és a testet egyaránt. Ez az érzés nem csupán egy átmeneti hangulat, hanem életmód, amely az élet minden területére kihat.

Ha visszagondolunk a régi korokra, amikor az emberek szorosabban éltek együtt a természettel, a hála mindennapos része volt az életnek. Őseink nemcsak a föld terméséért adtak hálát, hanem a nap fényéért, az esőért, a családért, a barátságért is. Nem véletlen, hogy a népi imák és szólások is tele vannak köszönettel: „Hála Istennek a kenyérért az asztalon” – hangzott el nap mint nap. E szokás nemcsak a hit kifejezése volt, hanem egy olyan erőforrás, amely megnyugtatta a lelket és összekapcsolta az embert a világgal.

A hála egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy képes megváltoztatni a szemléletünket. Ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, ami hiányzik, és ami miatt panaszkodhatnánk, a hála segít észrevenni, mi az, ami már jelen van az életünkben. Ez a látásmód önmagában is fiatalító, mert felszabadítja az embert a hiányérzet szorításából. Amikor hálásak vagyunk, szívünkben könnyebbség születik, arcunk kisimul, és a test is oldódik a feszültségekből. Nem véletlen, hogy a hála mosolyt csal az arcra: a mosoly pedig nemcsak lelki, hanem fizikai értelemben is fiatalít.

A modern tudomány is felfedezte már a hála gyógyító erejét. Kutatások igazolták, hogy azok, akik rendszeresen átélnek hálaérzetet, alacsonyabb stressz-szinttel élnek, jobb az alvásuk, erősebb az immunrendszerük, és kevesebb gyulladásos folyamat zajlik a szervezetükben. Ezek mind olyan tényezők, amelyek lassítják az öregedést, hiszen a stressz és a gyulladás az egyik legfőbb oka a testi és lelki hanyatlásnak. A hála tehát nem csupán szép érzelem, hanem valódi gyógyír is.

A hála a lelket is fiatalítja, mert frissen tartja a gondolatokat és a szívet. Aki hálás tud lenni a legapróbb dolgokért is – egy mosolyért, egy jó szóra, a természet szépségéért –, az soha nem öregszik meg igazán belül. A hála ugyanis megtanítja az embert csodálni az életet, és ez a csodálat mindig gyermekien tiszta marad. Gondoljunk csak a nagyszülőkre, akik talán sok mindent megéltek már, de amikor hálás szívvel beszélnek az unokáikról vagy egy egyszerű kertben termett gyümölcsről, az arcuk ragyogni kezd. Ez a ragyogás a hála fiatalsága.

Érdekes módon a hála még az emberi kapcsolatokban is fiatalító erőként működik. Aki hálát tud adni másoknak, az jobban megbecsüli a szeretteit, és ezzel erősebb, szeretetteljesebb kötelékeket alakít ki. Az ilyen kapcsolatokban kevesebb a harag és a sérelem, több a melegség és a megértés. A szeretetteljes légkör pedig, amelyet a hála teremt, a lélek balzsamaként hat – és mi más fiatalítaná jobban az embert, mint az, hogy szeretetben élhet?

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a hála mindig egyszerű dolgokból táplálkozik. Nem a nagy, különleges események adják a legmélyebb köszönet érzését, hanem a mindennapok apró ajándékai. Egy naplemente, egy madárdal, egy szelet friss kenyér vagy egy jó beszélgetés – ezek azok a kincsek, amelyekért hálát érezve az élet gazdagabbnak és szebbnek tűnik. A hála tehát nem kíván mást, csak nyitott szívet, amely észreveszi a világban rejlő szépséget.

Ha a hála erejét rendszeresen megtapasztaljuk, az életünk új színt nyer. A lélek könnyebbé válik, a test pedig rugalmasabbá és egészségesebbé. A hála lassan, csendesen, de biztosan építi fel bennünk azt a belső békét, amely minden fiatalságnál és szépségnél többet ér. Hiszen a fiatalos megjelenés önmagában keveset ér, ha nincs mögötte ragyogó lélek. A hála azonban ezt a ragyogást adja meg: belülről, tisztán és őszintén.

Végső soron elmondhatjuk, hogy a hála nemcsak a szívünket és gondolatainkat teszi fiatalabbá, hanem magát az életérzést is átalakítja. A hála által minden nap ajándékká válik, minden pillanatban ott rejlik valami szépség, amit megőrizhetünk. És aki így él, az örök fiatalság forrását hordozza magában – nem a külső látszatban, hanem a belső békében és ragyogásban.

Minden történés a lélek útját szolgálja...

 

Az élet örök mozgásban van... Ahogy mondani szoktuk: "az élet megy tovább"...Minden nap tovább gördül, akár akarjuk, akár nem... függetlenül attól, hogy szeretetben vagy magányban, megértésben vagy félreértésben, társaságban vagy egyedül járjuk az utat. A világ senkiért sem áll meg. Minden pillanat tovább sodor. Tanuljunk meg együtt mozdulni ezzel az áramlással. Fókuszáljunk önmagunkra, de ne elszigetelődve, hanem találjunk harmóniát a Létezés rendjében, illeszkedjünk bele a mindenség ritmusába. Minden történés a lélek útját szolgálja, ezért engedjük, hogy az élet hullámai vezessenek.

 

©Sz.Lilla

Vedd körül magad kizárólag szerető emberekkel...

 

Élj félelem nélkül. Ne félj a kortól, a jellemedtől; eljön az a pillanat, amikor az ember egyszerűen megszűnik félni.

Ne siess. A bölcs kínaiak egyszer azt mondták: ha hosszabb életre vágysz, élj lassan.

Vedd körül magad kizárólag szerető emberekkel. Jutalmazd meg önmagad minden alkalommal, amikor legyőzöl valami kellemetlent.

 

Ne szégyelld a könnyeidet — fakadjanak akár fájdalomból, akár boldogságból.

Ne ragadj le a diétáknál: nem az számít, hogyan nézel ki, hanem az, milyen a lelked.

 

Mára már megértetted, hogy nem a cigaretta és nem a bor öl, hanem a rossz dolgok — a harag, az irigység, a féltékenység és még annyi más. Ha ezek mélyen beléd ivódnak, úgy tekintsd: a vég már ott ólálkodik.

 

Írj szép szavakat. Olvasd fel őket hangosan. Jegyezd meg, gyarapítsd újabbakkal és újabbakkal, mert sajátos módon valóra válnak. És a hab a tortán: minden jó, tiszta gondolatra vagy kimondott szólamra egy beteg sejt elhal a testedben, és helyébe egy új, egészséges születik. Ez pedig már maga a csoda…

 

(Alain Delon)