A felnőtt boldogsága a csend. A lélek csendje, az érzések harmóniája. A felnőtt ember ebben a komoly csendben éli meg az öröm nagy pillanatait. (Hankiss János)
2013. június 18., kedd
Titok
Titok
Megsúgom a Titkot: a Szerelem Benned él, és nem a másik embertől kapod.
Ha mégis így hiszed, és odaadod ennek az illúziónak magadat – csalódni fogsz. Elmenekülsz az első konfliktus idején, vagy áldozatszerepbe ringatva magad újraismétled felvállalatlan kapcsolati mintáidat.
Mit ér, ha összetöröd a Tükröt? Attól az arcod sebhelyes marad, és ezt óhatatlanul megmutatja mindenki Számodra, akivel mélyebben kapcsolódsz utad során.
A szépséghibákat nem eltakarni, hanem gyógyítani kell. És amíg erre nem vagy kész, számíthatsz rá, hogy csak öngyűlöleted növekszik, egyre kiábrándultabban és dühödtebben hajszolva a másik ember elismerését, rajongását.
…
A Szerelemhez elsősorban befogadás kell. Álarc-levetés, meztelenre vetkőzés. Másként nem születhet KAPCSOLAT.
A befogadás pedig nem elsősorban a kedves felvállalásáról szól, hanem a belső misztériumunkra kimondott IGEN-ről. Arról, hogy készek vagyunk szembenézni önmagunkkal, és változni a tökéletesedés útját járva. Aki tanulni szeretne, valóban, mélyen, legbelül – meghívja magához a mestert. Ezt jelenti a befogadás: megengedni a tükörbe tekintés varázslatát önmagunknak. Nem hárítani, nem magunkra zárni az ajtót – hanem kitárt szívvel rácsodálkozni mindarra, amit a másik az életünkbe hozhat.
…
Ha egyedül vagy, figyeld meg, mennyire félelmetes számodra a változás; milyen mélységben kötözik meg szárnyaidat rutinszerű mintáid; van-e annyi önszeretet benned, hogy elviseld, ha torz képet mutat aktuálisan a tükör? A magányos út hátterében lehet egy tudat alatti, elfojtott szorongás: mi lesz, ha kiderül, hogy nem vagyok tökéletes? Mi történik, ha fel kell ismernem: valójában csak illúzióim vannak önmagamról, és ideje, hogy összeomolni hagyjam világomat?
…
A Szerelmet csak az ismerheti meg, aki felkészült a befogadásra és az önszeretetre. Minden más hiánypótló kísérlet – remény arra, hogy a másik szeme tükrében megpillanthatom saját, addig fel nem ismert szépségemet. És ez az elvárás igencsak romboló lehet a rózsaszín köd elmúltával… miközben az elvárás megmarad.
(Cs. Szabó Virág)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése