Fényem vagy

Ének vagy, mi fülembe súg néha,
Álmodok szerelmes rímeket,
Dallamodra rezdül tollam, s néma
Vágyak gyötrik fájó szívemet.

Élet vagy, mi elárasztja testem,
Nem vagyok már, csak egy gondolat,
Szép arcod lelkem vásznára festem,
Míg a hajnal szárnyat bontogat.

Fényem vagy, mi megvigasztal olykor,
Álmodozva szívedben lakom,
Rád gondolok, s könnyes mosolyomtól
Megcsillansz egy cseppnyi harmaton...



(Gyurkics Sándor)