A felnőtt boldogsága a csend. A lélek csendje, az érzések harmóniája. A felnőtt ember ebben a komoly csendben éli meg az öröm nagy pillanatait. (Hankiss János)
2014. szeptember 8., hétfő
Vallomás
Vallomás
Ahogy a szemed mosolygott rám,
még most is előttem lebeg,
mintha fényév sötétség után,
először látnám az eget.
Te vagy ki esténként elringat,
ki vágyaimban szállongott,
Rég ismerlek így, már láttalak,
bár tudom, hogy csak álom volt.
Érzem én, részedről ez játék,
ám mégis bevallom neked:
Életem azóta szenvedés,
hogy két szemed rám nevetett.
Amikor téged álmodtalak,
rejtély, miről nem tehetek,
amiért rám a vágyak hulltak,
s a láthatatlan fellegek.
Ha szerelem száll egymagában,
az idő merengésbe leng,
mint egy csendes, őrült pillanat,
a szív miatt, mely tévedett.
De álmodom szemed mosolyát,
mert szinte olyan ez nekem,
mintha fényév sötétség után,
először látnám az eget.
(Baranyai Attila)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése