ŐSZI SZERELEM
Lágyuló fényben szeretni téged,
csituló lánggal lobogni érted,
gyengéden fonni karjaim köréd,
lassuló vággyal indulni feléd,
gyengülő tűzzel, kevesebb hévvel,
ölelni mégis reszkető szívvel...
Ilyen az élet, díszeink hullnak,
őszi szerelmek sohasem múlnak.
(Törő Zsóka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése