Pillanat
Kandalló tüzének lángjaival
elmélyülök gondolataimban.
Suhogó, csattogó vad vörös lángnak táncolnak nyelvei,
Fülembe suttogó szavaid hallom lágyan zengeni...
Belemerülök elmémbe, forró tekinteted visszaidézve.
E pillanat mintha újra és újra megigézne.
Homlokod homlokomra teszed,
s kezemet kezeidbe veszed.
Ott ülünk csendesen, Te meg én,
szavak helyett csak a csend beszél,
s csak mi ketten értjük, Te meg én.
(Mézes Sarlota)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése