A felnőtt boldogsága a csend. A lélek csendje, az érzések harmóniája.
A felnőtt ember ebben a komoly csendben éli meg az öröm nagy pillanatait.
(Hankiss János)
2015. augusztus 19., szerda
Valószínűleg ez a titok...
Valószínűleg ez a titok, ha azt akarjuk, hogy a dolgok olyanok maradjanak, mint régen. Felfelé kell nézni.
"Nagyon szerettem írni, mert - akkor még nem tudatosult bennem az ok - nagyon szeretek adni. Sokkal jobban, mint kapni. Nagyon szeretem látni mások boldogságát, mégha fáj is az én boldogtalanságom. A kedvenc szavam: Te , és nem az én . Írni, hogy mások is olvassák, hogy gyönyörködjenek benne, ha megérinti őket a szavak mögötti világ, hogy jobbak legyenek tőle és bizakodóbban tekintsenek erre a világra. Mert a világ akkor is olyan volt, mint most: éhezte a szépet, a szeretetet, a finomságot, a törődést. S én minden erőmmel és tehetségemmel éppen ezeket szerettem volna adni mindazoknak, akik olvassák az írásaimat."
Őri István (Így írt önmagáról)
"....Más ember, más törekvések, más célok, más világ. Érzések, gondolatok, tovább gondolkodás a jövő felé. Új ismeretek, új látásmód, belső izzás, soha ki nem alvó tűz. Csend és kiáltások, simogatás és vad vágta a végtelen felé. Új arcok, szépek, kedvesek, feledtetők. És a szavak soha el nem múló szeretete. "
"messze nézek
VálaszTörléssenkit látok
tenger-vágyak
tenger-átok
alattam víz
felettem ég
szelíd mosoly"
"kedves mosoly
VálaszTörlésmeleg mosoly
csendes mosoly
nekem elég" :))
"Nagyon szerettem írni, mert - akkor még nem tudatosult bennem az ok - nagyon szeretek adni. Sokkal jobban, mint kapni. Nagyon szeretem látni mások boldogságát, mégha fáj is az én boldogtalanságom. A kedvenc szavam: Te , és nem az én . Írni, hogy mások is olvassák, hogy gyönyörködjenek benne, ha megérinti őket a szavak mögötti világ, hogy jobbak legyenek tőle és bizakodóbban tekintsenek erre a világra. Mert a világ akkor is olyan volt, mint most: éhezte a szépet, a szeretetet, a finomságot, a törődést. S én minden erőmmel és tehetségemmel éppen ezeket szerettem volna adni mindazoknak, akik olvassák az írásaimat."
VálaszTörlésŐri István (Így írt önmagáról)
"....Más ember, más törekvések, más célok, más világ. Érzések, gondolatok, tovább gondolkodás a jövő felé. Új ismeretek, új látásmód, belső izzás, soha ki nem alvó tűz. Csend és kiáltások, simogatás és vad vágta a végtelen felé. Új arcok, szépek, kedvesek, feledtetők. És a szavak soha el nem múló szeretete. "