Kunics Zoltán:
Távol vagy
Távol van szerelmem, de lelkünk összeér,
szférákon keresztül szellemem útrakél.
Repülök szívemhez akár egy kismadár,
szállok én suhanva s lelkemnek nincs határ.
Előttem két szemed s érzem az illatod,
itt van a lelkemben aranyló csillagod.
Lángoló szerelmünk vakító vad parázs,
szél viszi messzire szikrázó tűzvarázs.
Süvítve elviszi hozzád az álmaim,
lelkemnek melegét viszi a szárnyain.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése