Gyémánt:
Beljebb
Beljebb,
s mind beljebb
csalogattál ma
végtelen szerelmed
kócos erdejének
árnyas sűrűjébe,
akár illatukkal
a kerti virágok
tavasszal a zsongást.
Még sosem láttam
ragyogni a napot,
hisz
arcod
nem mosolygott
soha ilyen szépen,
tekinteted
nem tarthatott
szikrát a kezében,
szomorban élve.
Hűs cseppekben
nyújtottál csókodból,
s ha
fogyott korsódból,
újra merítettél,
csak a nyár
lelke lehet ily forró,
ahogy karod ölelt,
s mögöttünk
csöndben
elmaradt a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése