Fekete Erika:Tavasz

Fekete Erika:Tavasz

Kedves, virágos Tavasz, közel állsz szívemhez.
A nap sugarai bearanyozzák a tájat.
A hideg tél után mosolyt csalsz a szemekbe,
Az életerőd felkorbácsolja a vágyat.

A fázós, összehúzódó hónapok múltán,
Élni akaró Élet járja a világot.
A termékenység Istennője tánca után,
Még a halott kövekből is fakaszt virágot.

Óh Te drága Földanya, most nászodat éled.
Virágba borult fák a koszorúslányaid.
A szerelmedből minden dalra fakad, éled.
Még a vén fa is újra érzi a vágyait.

Éli a világ az újrakezdést, a várt csodát.
Fájdalom árán újjászületik minden.
Folyton váltakozó utat tesz meg a világ,
Hogy egységben legyen az idő tengerében.

Megyünk az úton előre, de körbe-körbe.
És járjuk ütemre a táncunk, mindörökre.
Megértéssel éljünk át sok háborút, csodát.
Tapasztalásokkal megyünk az Élettel tovább.