2018. június 14., csütörtök

Szerelem, szerelem...

 
Szerelem, szerelem...

Elfekszem szemed szegletén,
Bársonypírt húzok arcodra.
A szempillád rácsa mélyén
Leledzik lelkem ragyogva.

Remélem, látsz, ott lakom én,
Rendezkedtem szívem hozva.
Kacsintasz, szemed lebbenés,
Kapaszkodom tornász módra.

Tudom, látom, Te világom,
Lelked rózsával, illattal.
Bódít, és én rég nem bánom,
Fényünk már rég nem fiatal.

Tudom, hiszem, rég vagy kincsem,
Nem sírsz ki fátyolszemedből.
Marad veled boldog hitem,
Könnycsepp nem leszek ereszből.

Boldog énem veled élem,
És hosszú évek igazát.
Egymást szerettük oly régen,
Most és a jövő vigaszát.

(Major Tamás)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése