Mikor az első csillag felgyúl
Nappalok közé feszül az éj.
Vidáman a Hold felhőt terel,
udvara fényes osztrigahéj,
gyönyörködöm, míg megérkezel.
Ha rád gondolok, hangom elfúl,
újra meg újra eljössz, várlak...
Mikor az első csillag felgyúl,
úsznak a fények, mint a fátylak.
Szememben harmatcseppek gyűlnek,
szívem meg megremeg teérted.
Szememre rózsafelhők tűnnek,
oly nagyon szeretlek, elérted.
Sokáig féltem kimondani,
próbáltam az érzést oltani.
Vidáman a Hold felhőt terel,
udvara fényes osztrigahéj,
gyönyörködöm, míg megérkezel.
Ha rád gondolok, hangom elfúl,
újra meg újra eljössz, várlak...
Mikor az első csillag felgyúl,
úsznak a fények, mint a fátylak.
Szememben harmatcseppek gyűlnek,
szívem meg megremeg teérted.
Szememre rózsafelhők tűnnek,
oly nagyon szeretlek, elérted.
Sokáig féltem kimondani,
próbáltam az érzést oltani.
(Liwet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése