Hogy mit ér egy ölelés? Felbecsülhetetlen. Felbecsülhetetlen, ha akkor, és attól kapjuk, akitől szükségünk van rá. De más nem pótolhatja. Hiába ölelne bárki, az nem ér annyit, mint annak az ölelése, aki sokat jelent nekünk. Ha megadják ezt nekünk, mérhetetlen boldogság járhat vele, ha nem adják meg, bánat és szomorúság. A legszomorúbb pedig, mikor szinte észrevétlenül, egyre ritkulnak ezek a boldogságot adó ölelések. Minden magyarázat és ok nélkül, egyszerre már nem is akarja egyik ember a másikat átölelni, megérinteni, amikor az még vágyik erre, számítana rá, és csupán e ingyen mozdulattól függ öröme, bánata.
Persze lehet az ember még boldog más ölelő karjában is, mégis nehéz szembe nézni azzal, hogy valami elmúlt. Ami szép volt, üdítő, pezsdítő, amiért talán sokat áldoztunk, az egyszer csak nincs. Hiába keressük, kutatjuk, elveszett, nyomtalanul a feledés homályába veszett.
Lehetünk még boldogak mással, de mennyi (munka) és (őrlődés), mire újra ki tudunk alakítani egy őszinte kapcsolatot. A nulláról, vagy még lentebbről, hisz kételyek és talán félelmek is bujkálnak bennünk, miket le kell győzni az új kapcsolatnak.
(Szeréni S. Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése