Nicolae Labiş:
Szerettem....
Szerettem a nyári ég
áttetsző kék színét,
a barkázó füveket,
a szivárványt a magas
hegyek fölött s a havas,
mély csöndű rengeteget.
Jólesett a nagy pusztákon
olykor délibábot látnom,
gyönyörködnöm a sziklákba
csapó villám játékába;
az elhúzó darvakat,
szerettem a hallgatag
hegyek csendjét, fenyvesek
fölött a telt felleget.
És szerettem a szerelmet,
a rózsát, mely ajkon termett
s a szívben az égedelmet,
a tekintet tisztaságát,
a szív csöndes suttogását.
Borzongatott engemet,
mit az elme szövöget:
fehér lapok mezein
gyorsuló-lassuló tánca,
és a gondolat íjára
feszített gyors eszme-nyíl...
S öröktől fogva e sok
szépség mibennünk ragyog...
(Kányádi Sándor fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése