Még vágyom

 

 

 

Még vágyom

pirkadat jöttén
Napnak ébredését,
játszi szellőben
hajad lebbenését,
éj-takaróban
ágyad puha selymét,
új nap hajnalán
kezed érintését,
csodás létednek
minden áldott kincsét...

s még vágyom

szemed tüzében
fáklyaként elégni,
hűtlen álmokból
ne maradjon semmi;
rózsaszirmokról
mézharmatot csenni,
ezt a világot
veled átölelni,
s e mindenségben
örökké szeretni. 

(Szoby Zsolt)