Amikor nem vagy velem
az érintésed hiányzik,
az ölelésed nagyon,
mert ha két karod körbefon,
megváltozik a világ,
bimbóból fakad új virág,
a pillanat végtelenné válik,
a szomorúság köddé mállik,
a Nap fényesebben halad,
a felhő mind messze szalad,
és a végtelen kék égen
csak ketten repülünk,
úgy mint régen,
és ha átölel a szerelmes éj,
csöndben izzik a szenvedély.
(Horváth Miklós)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése