Elpihent a világ az áldott éjjelen,
Csak én virrasztok még merengőn, éberen.
Nincs drága kincsem, mit ajándékozhatok,
Mégis van valami, amit neked adhatok.
Neked adom a fenyő illatát,
A kis harang magasztos szózatát,
A Kiskarácsony kedves dallamát,
A Három Királyoknak imáját.
Neked adom a hold tiszta fényét,
A csillagszóró szép tündöklését,
Boldog kisgyermekek nevetését,
Szerető karoknak ölelését.
És Neked adom a csend nyugalmát,
A mézeskalács, a bor jó illatát,
Angyalokat, hogy álmod vigyázzák,
S a templomi orgona lágy szavát.
Neked adom az ág reccsenését,
Szerelmes vágy forró érintését,
Zárban az úgy várt kulcs csörrenését,
Égi csaták villámló zengését.
Neked adom a mesék varázsát,
Gyertyák magasba nyújtózó lángját,
A hóember fehér vidámságát,
Hideg reggel a nap sugárzását.
Neked adom a játék örömét,
A puha takaróknak melegét,
A havas hegyi lejtők szépségét,
Hulló hópelyhek néma zenéjét.
Elpihent a világ az áldott éjjelen,
Csak én virrasztok még merengőn, éberen.
Neked adom ezt a békés pillanatot,
Nincs másom, csak ennyi, mit szívből adhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése