Valami már más

Valami már más

Valami már más.
Még süt a Nap, és gyönyörű a táj.
Mégis: egy cseppnyi szomorúság bujkál,
A sugarak mögé bújva bűbáj,
Ahogy az elmúlás lopva kukucskál.

A búzamezőn már csak a boglyák.
S a repceföld már varjak birodalma,
Dinnyék beértek, s piros az alma,
Ruhát váltanak lassan a gyümölcsfák.

A szőlőfürtök fürdenek, eső -
Lemossa az út porát, vigye a nyár
Az eldobott szép rózsaszálakat.

Közel az ősz: és csodás színeivel
Hozza magával majd az elmúlást,
Ami úgy fáj, mint az első szakítás...

(Mária_HS)