Szeretem

 

Szeretem

Szeretem a napot, mely
csak Neked ragyog.
Szeretem a földet, melyen jársz,
s ezernyi virág nyílik
lábaid nyomán.
Szeretem a vizet, mely
visszatükrözi kedves arcodat.
Szeretem a szelet, mely
kócosra borzolja ezüstösen
csillogó hajad.
Szeretem az éjszakát, mely
sötét leplét borítja ránk.
Szeretem a csillagot, mely
ezernyi fáklyaként csak
Nekünk lobog.
Szeretem a tüzet, mely
lángra lobbantja szerelmünket.
Szeretem a holdat, mely
megőrzi titkainkat.
Szeretem kicsiny fészkünk,
mely a felkelő nap háza.
Szeretem a hajnalt, mely
egy új nap adománya.
Szeretem az egész univerzumot,
mely Téged Nekem adott!

(Forgács Irén Tünde)