Ha a tested fázik, lelkem Rád adom
Dermesztő hideg van. Remeg mindenem, az ujjaimat sem tudom már mozgatni. S egyszer csak megjelensz. Felolvasztod a megfagyott testemet és vele együtt a szívemet. Pillanatok alatt a leghidegebb helyből is képes vagy olyan meleget varázsolni, ahol otthonra lelhetek. Először észre sem veszem. Csak akkor kapok észbe, amikor eszembe jut, hogy nem is gondoltam arra, hogy fázom. S már nem is fázom. Aztán Rád nézek. Nem a szememmel, hanem sokkal inkább a lelkemmel. És megértem, hogy a szereteted az, ami átölel. Biztonságot sugároz, megnyugtat és hagyja, hogy kibontakozzak. Ezt látod a szememben. A csillogást, amelyen keresztül a lélek üzen neked. S ha megérint, ha látod, hogy mi van mögötte, érezni fogod, hogy bárhol vagy...ha tested fázik, lelkem Rád adom és betakarlak vele.
(Boros Bea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése