Égi etűd

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Égi etűd

Jöjj ide, kedves, nézz fel az égre -
látod a Holdat, mily gyönyörű?
Csend ül a tájon, nem fú a szél se,
hallgat az éles jégköszörű.

Hószínű minden. Az ágak ruhája
csipkeszövésű, toll-puha hab
- estélyi pompa, éjjeli gála -
leple lehulló, lágy zuhatag.

Alszik a város. Már csak a fények
játszanak nékünk téli csodát,
nézzük a Holdat - rezdül a lélek -
izzik a gyöngyös égi brokát.

Holdanya vígan kék udvarából,
ringva szitálja ránk a derűt,
vén szeme sárga - egymaga táncol,
szférák zenéje égi etűd.

Két karod átfon, annyira jó most,
dúdol az éj, s a szív hegedül,
ajkam a máglya, lángja a csókod -
gyújtsd meg, mert égne szüntelenül!

(H. Gábor Erzsébet)