Sárhelyi Erika:
Lángfelhők alattSzeretem nézni az izzó hajnalokat,
mikor a lángfelhők alatt a táj kigyúl,
hallgatni, mint rikolt egy korai vonat,
míg elül a hangja, s a pillanatba fúl.
Ahogy a vén háztetők narancsba bújnak,
s arany fény feszül a város homlokára,
íze, s illata lesz az ébredő mának,
mikor a világ a virradatot várja.
És szeretem nézni az alkony parazsát,
ahogy hamvad a táj a lángfelhők alatt.
A szökevény napot az est öleli át,
s a hegyek lábainál bíbor fény fakad.
Életre lobbannak a kandeláberek,
s míg sárga szemük a parkokat vigyázza,
hozzám bújik az éj, mint árva kisgyerek,
ki minden nőben az édesanyát látja.
"És szeretem nézni az alkony parazsát,
VálaszTörlésahogy hamvad a táj a lángfelhők alatt."
"Van a türelem... A türelem, ami a legértékesebb dolgokhoz szükséges. Kivárni egy szépséges rózsa nyílását. Megvárni egy gondolat szavakká érését. Megalkotni egy sejtelmes mosolyt rejtő képet. Megkomponálni egy zenét, mely a Kedveshez repít. Mind-mind türelem, idő, kitartás. És hit. Hit a szeretetben, a szépségben, a csodában. Hit a türelem gyümölcsében."
VálaszTörlésCsitáry-Hock Tamás
http://3.bp.blogspot.com/-KzJQbWXlq4c/T1-Pfw9HhUI/AAAAAAAAAfA/Pwf3kf2ntx0/s1600/D7.png
Szeretem nézni az izzó hajnalokat,
VálaszTörlésmikor a lángfelhők alatt a táj kigyúl...
...Megalkotni egy sejtelmes mosolyt :))
VálaszTörlés....mivel png a vége, gondolom képet küldtél, amit köszönök, de sajnos nem tudtam megnyitni!