Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét, gyűlöletbe rekeszti a világot, nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szűkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet és mindennek vége.
Bárhol légy is, nézz körül! Eloszlanak a felhők, kisüt a nap. A sötétségből kilépünk a fényre. Egy új, barátságosabb világ köszönt be végre. Az emberek legyőzik a mohó gyűlöletet, a kegyetlenséget. Nézz körül, Hannah! Az emberi léleknek szárnyai nőnek és felrepül a magasba. A szivárvány felé repül a fény, a reménység felé, egy dicsőséges jövő felé, ami már a tiéd lesz, az enyém is, mindnyájunké!
(A diktátor-film)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése