Komáromi János
ÁLOM...
ÁLOM...
csendben alszol
sötét szobádban
álmod szelíden igéz
mosolyogva
ágyad mellett áll
és figyel a Szenvedély
melleid lágy hullámai
ringatják
a vad Vágyakat
síró karjaid ölelve
gyűrnének össze
vetett, magányos ágyakat
lélegzeted ritmusa
zenét dúdol és
érzékien simogat
a nyugalomból hasít ki
vágyat ígérő
sóhaj csíkokat
finom vonalak rajzolják
tested térképét
mohó lepedőkre
izzadt éjszakák várnak
a boldog szerelem után
epedőkre
csókok száradnak
sóhajokká
cserepes ajkadon
megérintenélek, ölelnélek
de ez csak Álom
jól tudom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése