Barnaby: Találj rám...

Barnaby:   

 

Találj rám...

 

Majd ha lelkemben is csendre találok, várni foglak.
Belezúgva szemed íriszének sugarába, mikor minden percben
rád kacsint a pillanat is, időtlenül, némán... és akkor az ott, úgy legyen...
Könnyű lépteidet felszabadultnak, súlytalannak érezd,
s lágy szellőfuvallattal simuljon arcomhoz az illatod.
Leheleted simogasson boldog pírral, és akkor én is az leszek...
Találj rám, hogy én is megtaláljalak.
Szabadságra vágyó lelkemnek vigasza legyél. Időtlenül.
Túl a Varázs- és innen az Üveghegyen...