A nap fénye
Kibontotta a haját minden reggel, és ráfésülte a fellegekre.
Sötét színüket ezzel rózsaszínűre megfestette.
Volt olyan, hogy aranyat is szőtt némelyik szélére,
és csillogni akart rajtuk emberek örömére.
Itt vagyok... nézz rám... gyönyörű a hajnal...
de az emberek csak mentek az útjukon
lehajtott fejjel, haraggal.
Néha elbújt... hogy talán, ha újra előbukkan,
boldogabban látják,
de sok ember olyankor csak összébb húzta magán a kabátját.
Azért ő minden reggel szikrázó szépségében felkelt,
akkor is, ha ezek után már nem értette az embert.
Odaadott mindent mindennap magából,
mert számára fontos volt a szépség, mit magából varázsol,
és nem értette a szót, amit az ember lehajtott fejjel mindennap hiányol.
Sötét színüket ezzel rózsaszínűre megfestette.
Volt olyan, hogy aranyat is szőtt némelyik szélére,
és csillogni akart rajtuk emberek örömére.
Itt vagyok... nézz rám... gyönyörű a hajnal...
de az emberek csak mentek az útjukon
lehajtott fejjel, haraggal.
Néha elbújt... hogy talán, ha újra előbukkan,
boldogabban látják,
de sok ember olyankor csak összébb húzta magán a kabátját.
Azért ő minden reggel szikrázó szépségében felkelt,
akkor is, ha ezek után már nem értette az embert.
Odaadott mindent mindennap magából,
mert számára fontos volt a szépség, mit magából varázsol,
és nem értette a szót, amit az ember lehajtott fejjel mindennap hiányol.
(Léria Dipán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése