Kun Magdolna :
Szeretlek szonett...
Szívem lágyívű sejtjei lélegzik
minden rám simuló vágymozdulatod,
melyek hűlt parázsból újjá élesztik
a régi tüzet, mi bennünk lobogott.
Csókjaim őrzik csókjaid ízeit,
szavaim éke egy szép gondolatod,
vérem áramlata véred színeit,
mely bíborrá festi lélekotthonod.
Szeretlek, ahogy ember szeretni tud,
óvlak és védlek, addig, amíg élek,
mert ez a rongyos idő hiába fut,
amíg velem vagy semmitől sem félek,
hisz lábaim nyoma mindig odajut,
ahol lépésem eléri a lépted.
Szeretlek szonett...
Szívem lágyívű sejtjei lélegzik
minden rám simuló vágymozdulatod,
melyek hűlt parázsból újjá élesztik
a régi tüzet, mi bennünk lobogott.
Csókjaim őrzik csókjaid ízeit,
szavaim éke egy szép gondolatod,
vérem áramlata véred színeit,
mely bíborrá festi lélekotthonod.
Szeretlek, ahogy ember szeretni tud,
óvlak és védlek, addig, amíg élek,
mert ez a rongyos idő hiába fut,
amíg velem vagy semmitől sem félek,
hisz lábaim nyoma mindig odajut,
ahol lépésem eléri a lépted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése