2012. május 26., szombat

Szerelmi láz

Szerelmi láz

Milyen az, mikor a gyönyör kacéran megvárakoztat? Mikor kapujában álldogálsz bebocsátást várva? Mikor belepusztulsz a várakozásba, s a kéj utáni sóvárgás felemészti már-már minden porcikádat? Vársz, mert várni oly jó. Vársz, míg csak várnod kell, de legbelül dübörög, tombol, kitörni készül fogságba zárt szenvedélyed. És te csak megbabonázva, némán nézed a másik szemét. Nem is a szemét, szemének tengerét, melynek mélysége tériszonyt kelt minden érzékedben, és egyre mélyebbre húz, zuhanni hív, és te engedsz a mély csábításának. Hallgatsz, mert csendre intették ajkadat, s mert a beszédnek nincs is helye, csak halk sóhajok szállnak fel az égig, lágyan ölelkezve, finoman követelőzve. Aztán már azért hallgatsz, mert a másik ajka az ajkadon pihen, mint könnyű szárnyú pillangó a virágon. Szárnyait finoman lebbentve hinti rád csókjait. Fájdalmasan kínzó várakozás ez, de íze pont olyan mégis, mint a mézé. Izmaid feszülten, ereid lüktetve követelik a másik édesen kínzó érintését. A mámor kéjes ízét érzed nyelved hegyén, az érintést úgy vágyod, mint szikkadt talaj a gyors záport, amely a terméketlen földet percek alatt újra élettel tölti fel. Csak végre eljöjjön a várva várt pillanat, és a szerelem bársonyos nyelvével érintse az érzékek földjét, hogy az éltető eső után a vágyból beteljesülés sarjadjon! Vársz még, mert az édes kínnak jó íze van, és te kínlódni vágysz. Elégni a mennyek poklán, átadni egész tested és lelked a szeretett lénynek, aki aztán úgy veszi majd birtokba azokat, mintha övé lenne a menny és a pokol birodalma. Míg láztól izzó tested, mint egy kígyó vonaglik a kéj parázsló ágyán, addig lelkedet elönti az áhított nyugalom, mert biztosan érzed, vágyaid határát átlépted végre, és egyre közelebb vagy a megállíthatatlan gyönyör magjához. Mint a természet, mikor megrengeti a föld kérgét, és erejével világokat mozgat meg, végre átéled magát a várva várt csodát, mint valamiféle testedben lezajló ősrobbanást, melynek utózöngéi lassú hullámokban csendesítik le forró testedet.

(Fülöp Beáta)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése