Végtelenem

 

Végtelenem

Csörömpölve összetörik,
a földet szilánkok fedik.
A gömbből a fények
már az égig értek.
Ilyenkor a béke
belecsordul lelkem csészéjébe.

Nincs hiba, nincs rohanás,
csak nyugalom és szárnyalás.
Ez a belső szépség,
akár a tengeri kékség.
Tiszta és hűvös,
igazán bűvös.

Itt nincs helye másnak,
csak égig érő fáknak.
Napnak, holdnak,
felhőknek és csillagoknak.

Semmi félelem,
ez az Én végtelenem.

(Lavati Bettina)