Úton
Advent ölelésében
Csonttá dermedt a természet:
életem ablakából figyelem,
Advent ölelésében érzem,
hogy a nyár nem múlik el
szívemből, amíg szeret.
életem ablakából figyelem,
Advent ölelésében érzem,
hogy a nyár nem múlik el
szívemből, amíg szeret.
Mint a folyóvíz, úgy folyik az idő útja, s a tovatűnt napok pillanatai sohasem térnek vissza.
(Z. Farkas Erzsébet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése