December: a belső lomtalanítás időszaka

December: a belső lomtalanítás időszaka

December a gyógyulás és megújulás hava, ami tökéletes időszak a belső lomtalanításra,az elmúló esztendő áttekintésére. Ilyenkor megszabadulhatunk fájó emlékeinktől, nyomasztó gondolatainktól, melyek bilincsként szoríthatják a szívünket. Ha sikerül szelektálnunk, akkor könnyű lélekkel, mázsás súlyok nélkül léphetünk át az új esztendőbe.

December 21-e a téli napforduló ideje, az év legsötétebb napja, ilyenkor a leghosszabb az éjszaka. Ahogy múlnak a napok, úgy diadalmaskodik a fény, hiszen egyre tovább érezhetjük az éltető Nap sugarait. Lelkünkben már készülünk a Karácsonyra, arra, hogy kicsit megpihenjünk, befelé figyeljünk és a családunkkal legyünk.

Emlékszünk még arra, milyen volt gyermekként várni az ünnepet? Odakint szállingóztak a kristályos hópelyhek, melyeket gyönyörködve figyeltünk az ablakból. Milyen jó is volt este, a fűtött szobából kinézni a havas tájra, látni a fények játékát, a csillámló, hófödte világot. Otthon már teljes díszében pompázott a karácsonyfa, éreztük az isteni, gyantás fenyőillatot, és a gyertyák lángjának táncát nézvén elmerülhettünk egy másik valóságban. Ajándékokat bontogattunk szeretteink körében, mindenki legszebb mosolyát viselte, szemünkben öröm táncolt. Rengeteg fényképen igyekeztünk megörökíteni ezt a hangulatot, melyet év közben többször is elővehettünk és megnézhettünk, így emlékeinkbe égethettük, újra átélhettük a pillanatokat. Milyen gondtalanok voltunk, amikor előbányásztuk a szánkónkat és végigsiklottunk a havon, kipirultan, önfeledten nevettünk, és nyelvünkkel kaptuk el a hópelyheket.

Manapság már másképp éljük meg az ünnepeket. Mintha megfordult volna a világ. Mindenki ideges és stresszes az év vége felé. Novemberben már minden bevásárlóközpontban a karácsonyi díszítésekkel találkozunk, melyek figyelmeztetnek minket arra, hogy mi mindennel nem készültünk még el. Nem a békebeli hangulatot árasztják, hanem azt sugallják, hogy vásárolni kell, ajándékot kell venni, meg kell pakolni a hűtőszekrényt és addig nincs nyugtunk, amíg mindent el nem intéztünk. A boltokban zúgolódik a tömeg, tapintható a feszültség a levegőben, kapkodás, ideges zsongás mindenütt. Egymást tapossák az emberek, nem figyelünk oda, hogy kin gázolunk át, kit lökünk félre, hogy odaférhessünk a polcokhoz.

Álljunk meg egy kicsit, lépjünk ki ebből a sodrásból! Találjuk meg magunkban azt a kisgyereket, aki olyan örömmel várta ezt a varázslatos ünnepet. Csendesedjünk el egy pillanatra. Vegyük észre azokat az apróságokat, melyek olyan sokat jelentettek nekünk. Teremtsük meg újra ezt a békebeli világot. Legyünk otthon szeretteinkkel, gyújtsunk gyertyát, merüljünk el ismét a fényében. Párologtassunk illóolajat, hagyjuk, hogy a narancs, szegfűszeg és fahéj aromás illata hasson érzékeinkre. Áramoltassuk a szeretetet embertársaink felé, mosolyogjunk elnézően a kapkodó világra. Őrizzük meg ezt a békét egész évben, legyünk toleránsak, megértőek, és ne hagyjuk, hogy a szívünkben eloltódjon a pislákoló láng, mely karácsonykor talán még erősebben ég.

(ÍRTA:SZ. ORSI)