2015. január 11., vasárnap

Állj meg egy pillanatra...


Állj meg egy pillanatra...

Meg tudsz-e állni egy pillanatra,
leülni egy padra és körbenézni.
Hallgatni a csöndet, csak lenni
és közben a világra ráérezni.

Meg tudsz-e állni egy pillanatra,
észrevenni a játszó gyermekeket.
Érezni azt az érzést, mikor az anya
egy gyermeket átölelhet.

Meg tudsz-e állni egy pillanatra,
és el gondolkodni azon, -
mit érezhet párod, mikor fáradtan
arra kéred, hogy hagyjon.

Mikor gyermeked arra kér
gyere játsszál kicsit velem,
s te nem hallod, el tolod, -
mit gondolsz mi lehet a lelkében.

Tudom csak rohansz, hiszed
a te életed, - az élet ilyen.
Azt mondod értük vagy, amit teszel
az értük van igen, igen.

De állj meg egy pillanatra
és gondolkodj el azon, -
hány család ment tönkre.
mert fontosabb volt a vagyon.

Néha élj, légy velük, -
lásd, hogy Ők is vannak.
Tudd, hogy milyen érzés, mikor
hozzád bújnak, hozzád simulnak.


(Murzsa András Dr.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése