...és regél a csönd
Messze városok lüktető zajától,
hol a csönd bújik a morajtól,
átölel a halk sötét.
Ez más világ, ámbár csodaszép.
Körös-körül érintetlen világ,
mintha állna az idő, bár foga rág,
múló történelem végét járja,
égi vándor csak, ki még táplálja.
Mezők, vén fák állnak itt,
lakója akad még, legyen, ki rátekint.
Ápoló kéz fogyóban, ej, be kár,
múlt helyek varázsán félhomály.
Pedig a csönd gyógyít, tudjátok?
Csukott szemmel látni próbáltok?
Simogat ez érzés és megnyugtat,
kevés, mi ennél többet ad.
Méltóságteljes sziklák, kövek,
mint a hely őrzői, mi titkot követ,
letűnt idők melengető keblén
új kornak súgják meg, mi volt szép.
(Barta Ágnes)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése