Gyere ülj ide kedves

Gyere ülj ide kedves


Ma a gyertyák csonkig égnek
ülj ide kedves csak neked mesélek
elmondom el én hogy becsüllek
védelek, hogy soha el ne veszítselek.

Közben te ölelj lágyan úgy hallgasd
mit üzen a szívem a szavaimmal.
mely ott van minden mosolyodban
felém küldött néma jelzéseidben.

Te vagy minden reményem szenvedélyem
magad vagy a szerelem az életem
Olyan vagy mint a felettünk lévő ég
tiszta és mesebeli csodás kék.

Vagy mint egy soha véget nem
érő hatalmas csendes óceán
egy örök lény érzésekkel teli
lágy finom balzsammal bekent.

Olyan mint a tavasz lágysága
érzékenysége varázsa melegsége
mely kicsalja a virágos rétre
az embereket a mosolyokat fakaszt.

Egyre nő bennem kavarog a vágy
mindig új helyet keres a szívemben
egy megfelelőt, ahol erős a vonzás
a kettőnk örökké tartó életére.

Szilárd alapot akarok építeni
egyszerűt, de szilárdat mint a pajzs
mely védelmez óv mindenek felett
Én így szeretlek egyetlenem.



(Révész Jánosné Clarisz)