Jovanovics Márta:

A széplelkűhöz

Békességem szigete a szíved,
hangos sóhajt csendességbe viszed,
megmártózom lelked folyamában,
nem élek a múltban, jövőben, csak mában.

Lehajtom a fejem lágy karodba,
lágyan ömöl vágyad zuhatagja,
kedves ajkad becézve szól hozzám,
két kezedbe arcom belefúrnám.

Közelséged nyári napnak heve,
nem tudok én betelni még vele,
édes csókod íze még a számon,
szeretni még, csakis erre vágyom.