Lelkem a barátom Akikben ez az élmény felvillant, soha nincs egyedül. Van kivel megbeszélni a dolgát. Van akire számíthat, ha bajban van. Társa van akkor is, ha egy barlangban él. Behunyja a szemét, vagy még azt sem kell: nyitott szemmel is tudja, hogy barátja van., akivel boldogan él. És ami a legfontosabb: Jóban, rosszban vele marad. Akiben azonban az ÉN élmény nem villan föl, még akkor is egyedül marad, ha öt felesége és nyolc férje volt, ha tíz gyermeke és hatvanhat unokája veszi körül. A nagycsaládban élők az örökös hajszában nem veszik észre, hogy néha teljesen egyedül vannak. Ha nincs igazi szeretet, ami az önmagam szeretetén alapul – minden közösség csak teher számukra, fárasztó kötelesség. Akinek a „lelke a barátja”, annak mindig van társa. Van, aki meghallgatja, és van, aki válaszol. Ez a valaki a saját lelke. Ha lehunyja a szemét, akkor is jó társaságban van. S ha erőre van szüksége, megkapja – a belső barátjától. A jó tanácsot is: „erre menj, ne arra” És még valamit kap ettől a csodálatos baráttól: Jókedvet, derűt! Akinek a lelke a barátja, annak arcán megjelenik az, amit Hamvas, „tükörsima kedély”-nek nevez. Az ilyen arc, mint sok keleti szobor, belülről mosolyog. (A dalai láma arcán láthatod ezt a derűt. Látni, hogy ez az ember jóban van magával.)
(Müller Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése