Sokan valaki mástól várják a boldogságot. Ha egyedül vannak, szenvednek és társra vágynak. Természetesen társas lények vagyunk, de nem valaki más tesz bennünket boldoggá, azt az érzést mi alkotjuk meg magunkban, csak kell hozzá valaki, aki generálja, tápanyagot ad hozzá. Nehéz meghatározni, ki az, akivel jó, aki az igazi a számunkra.. A legcsúnyább embert is láthatjuk szépnek, ha szeretjük. S ki az, akit szeretni tudunk? Nem is kell ezekre magyarázatokat adni, ott benn van egy kis szerv, mely ezt intézi, és adja nekünk a jeleket. Néha megcsal bennünket, de annak is van oka. Számomra az a fontos, ha egymásra nézünk, tudjam, hogy szeret, hogy fontos vagyok neki, hogy számíthatok rá, hogy a legszebbnek lát, s boldog velem. Én ugyanezt tudjam neki nyújtani. Szeressem annyira, hogy a fél vesémet is oda adjam neki, ha szüksége lenne rá. Mert ha ezt érzem, érezzük, akkor megtapasztalhatjuk, mi a földi boldogság.
(P.E.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése