Egy tekintet margójára
Olyan, mint a csend. Elhalkult térben szinte lebeg a gondolat. Szemedben új felismerés, a valóság, mely bogaradban ül, s kémleli azt a legnagyobb természetességgel. Érzem, ahogy érzed a végtelent, a nyár fútta, üde csókot, melyet az ajak dob felszabadult vággyal. S ha pillák altatják a kósza perceket, álmok közt jár a tett, s az akarat. Csupán csak parányi ész, mi értheti, mert inkább a szív dobog szüntelen. (Válóczy Szilvia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése