2012. április 27., péntek

Azt álmodtam...



























“Azt álmodtam, hogy a fejemnél ült ujjaival gyöngéden borzolgatta hajamat eljátszva érintésének dallamát. Arcába néztem könnyeimmel küszködve, míg a kimondatlan szók kínja szétfoszlatta álmomat, mint a buborékot. Fölültem, s látva ablakom fölött az izzó, sugárzó Tejutat, mint a lángban álló némaság világát, és eltűnődtem ebben a pillanatban:
Van-e álma, amely rímel az enyémmel?”
 

(Rabindranath Tagore)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése