"Azokban a pillanatokban, amikor nem szóltunk egymáshoz, megértettem, mennyire közel áll hozzám. Egyikünk sem szólalt meg. A szerelemről nem kell beszélni, mert a szerelemnek megvan a saját hangja, és magától beszél. Azon az éjjelen, a kút mellett, a csönd lehetővé tette, hogy a szívünk közel kerüljön egymáshoz, s hogy megismerjük egymást. A szívem meghallotta, mit súg az ő szíve, és boldog volt."
(Paulo Coelho)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése