Színes ecsettel
legömbültek a sarkok, s a gömbölyű is kerekebb.
Ez a rejtelmes erő felhő-dunyhákat szétszakít
szálló gond-pihéket játékos bájjal tovaint.
Ablakot kitár, ha a szép bebocsátásért kopog
békés az egyedül, a csönd most boldogan mosolyog.
Hétköznapokra pingál bíbort, lilát és karmazsint
varázsigével simogat, csókokkal-bókkal körbehint.
Az érintések suttogják, amire nem képesek a szavak
rebbenő remegések egymás ölében nyugszanak.
Védőpajzs lett az érzés, ezer-szín virágot fakaszt,
rózsalugas menedék, bimbózó örök tavasz.
Tökéletes a világom, amelyben veled élhetek,
mert te bennem létezel és én tebenned létezek.
(Bíbor Kata)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése