Tóth Beáta Mária:
Nincs több szó
Nem álmok közé fekszünk
a meztelen szerelemmel hármasban
Karjaidban egész elveszett vagyok
de megtalálsz, s magadhoz emelsz,
hogy lélegzeted halljam
arcom lelkedhez simítod
Bezártam magam az éjbe
édes volt minden emlékezés
kaput törtél s vittél a fényre
előbb csak a csillagok közé
De nappal lett hirtelen
vagy csak a szerelem lángja ég
oly nagyon, oly fényesen
hogy napot fest a csillagok közé
És ünnepel a perc, amint felémfordulsz
ujjaid szerelmesen becéznek
A csókoktól beszélni sem tudunk
és betakarózunk a gyönyörrel...
...mely eltakarja titkunkat is
Hogy örökké léteznénk
örökké csak ketten, csak itt
megállítva az idő kerekét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése